Irodalmi Szemle, 1989
1989/3 - BESZÉLŐ MÚLT - Szénássy Zoltán: Komárom ostroma 1849-ben (részlet)
alkalmas, ahová ez Nagy Sándor tábornok parancsnoksága alatt előnyomulva, a balszárny legszélét és a balszárny fedezetét képezte. A dandárom gyors előnyomulása miatt az ellenség kezdetben a balszárny felé, az Igmándi útra vonult vissza, miközben a lovasságom a jobbszárnyát fenyegette, és én Jgy a balszárnyammal elértem az újszőnyi magaslatokat. A lovasság eközben hevesen támadta az ellenség szárnyát. Ekkor az ellenség, hogy megvédje magát a körülzárástól, több üteget irányított balszárnyam ellen, és nagy tömegben vetett ide lovasságot. Kevésszámú lovasságunk nem állta ki a rohamot, és visszaverték az ellenség üldözése közben. A támadás gerincét képező gyalogságom imponáló magatartása erélyesen visszaverte a támadást. Félelmet nem ismerő tüzérségem gyorsan újból állást foglalt, és lőtte az ellenséget. Ezáltal megakadályozta további előnyomulását, és miután lovasságunk nemsokára rendeződött, a harcrend ismét helyreállt, és megtartotta állásaimat. Dicsérőleg kell megemlékeznem a 26. zászlóaljról, mely a roham kezdetekor a zömöt alkotta, és zárt formában nyomult előre; továbbá a 47. zászlóaljról, mely szorosan felzárkózva lehetővé tette, hogy a 12 fontos félüteg, melynek alig volt ideje a felállásra, megfelelő helyre visszavonulhasson. Ezután a csata gyorsan befejeződött, és az ellenség a régi állásaiba vonult vissza. Délután 2 óra tájban az ágyútűz is elnémult. Veszteségem ezen a napon 23 halott, 37 sebesült, köztük egy huszárhadnagy az 1-ső huszárezredből, 21 eltűnt és 32 ló. Ami a sáncok bevételét illeti, arról a vállalkozást végrehajtó Knézics alezredes fog részletes jelentést küldeni, mivel én később érkeztem a többi dandárral a csatatérre.40 Kossuth Lajos pedig, amikor a Honvédelmi Bizottmányt a komáromi győzelemről értesítette, tudósítását így kezdte: „Hajoljon meg a nemzet Görgei és a hadsereg előtt."41 Komárom felszabadításával az 1849-es tavaszi hadjárat befejeződött. A fényes győzelmi sorozat történelmi jelentőségű volt. A fiatal magyar hadsereg — egyetlen hónap leforgása alatt — a Tiszától egészen Komáromig vetette vissza az ellenséget. A hazafiúi önfeláldozás, a személyes bátorság — amelyben Damjanich vörössipkásai jártak az élen —, a „Suronyt szegezz, előre!” csodálatos eredményekkel járt. S azok pedig, kik ifjú életüket áldozták Komárom, az ország legnagyobb várerődítményének felmentéséért és megtartásáért, közös sírban nyugszanak a komáromi római katolikus temetőben. Az utókor emlékművet állított tiszteletükre, melynek felirata a következő: AZ 1849-IKI SZABADSÁGHARCBAN ELVÉRZETT S ITT NYUGVÓ HŐS HONVÉDEK EMLÉKÉNEK ÁLLÍTOTTA A KEGYELET 1887. JEGYZETEK 1 Urbán Aladár: Lenkey százada, Élet és Tudomány, 1962/10. 2 Uo. 3 Uo. 4 Váli Mari: Emlékeim Jókai Mórról, Szépirodalmi Kiadó 1955. 82. 1. V. ö. Komárom 1849-ben. Történeti Naptár 1851. 21. 1. 5 Jókai Mór: Emléksorok, Napló 1848—49-ből, Magvető Könyvkiadó 1980. 163. 1. 6 Márkus László: Guyon Richárd, Művelt Nép Kiadó 1955. 90. 1. 7 Uo. 91. 1. 8 Uo. 9 Uo. 10 Uo. 95. 1. 11 Feszty Árpád: Hogyan jutott Guyon Komáromba? Komáromi Lapok 1899/16. 12 Márkus László: i. m. 97. 1. 13 Kossuth Lajos összes Munkái XIV. k. Kiadta a Magyar Történelmi Társulat, Akadémiai Kiadó 1953. 778—780. 1. 14 Jókai Mór: i. m. 166. 1. 15 Szinnyei József: Komárom 1848/49-ben. Aigner Lajos 1887. 152. 1. 16 Uo. 17 Márkus László: i. m. 86. 1.
