Irodalmi Szemle, 1989
1989/3 - BESZÉLŐ MÚLT - Szénássy Zoltán: Komárom ostroma 1849-ben (részlet)
és Damjanich megütköztek Nagysallónál az ellenséggel, és annyira szétverték, hogy az erdőbe szerteszaladtak, s Érsekújvárig meg sem álltak.”24 A nagy eseményt a Beöthy- napló így örökíti meg: „Április 19-én Sallóban iszonyú nagy ütközet volt, a Magyarok 11 ágyút mondják, hogy elfoglaltak.”25 Április 21-én a magyar sereg már Komárom előtt állt. Mivel az esti órákban érkeztek, tábort a városon kívül ütöttek, ahogy ezt Beöthy Gáspár feljegyezte: „Április 21-én estve táján Sallóból mintegy 40. ezerből állő Tábor érkezett, s a Vágón túl éjjelezett. 22-én a Vágón túli állomásról tsaknem az egész Tábor mind bejött Komáromba Görgey, Damjanits, Klapka és Nagy Sándor Tábornok urakkal együtt.”26 A VII. hadtest előzőleg Bátorkeszinél szállt táborba.27 Április 22-e volt Komárom felszabadulásának a napja. A honvédsereg a lakosság leírhatalan öröme közepette, diadalmenetben vonult be a sokat szenvedett Komáromba. Az ostrom hónapjainak keserűsége és fájdalma egy boldog ölelésbe oldódott fel, a hűségben megmaradt őrség és polgárság találkozásában a tavaszi csaták hőseivel, Komárom felszabadítóival. Az öröm pillanatainak hangulatát legjobban talán a Komáromi Értesítőben április 25-én, Zalár tollából megjelent vers érzékelteti, Komáromban! April 22-én címmel: Itt vagyunk hát. Üdvöz légy, te szűz vári Légy üdvöz, te bajnok hű csapat! Üdvözölve legyetek mindnyájan, Híven érző jó hazafiak! Itt vagyunk már. Küzdve győzve jöttünk, Hallottátok harcaink zaját? Vártatok már, ugy-e vártatok ránk? Jő barátra vár a jő barát... Komárom, a „Duna Gibraltárja” felszabadult. A jobb parton azonban még ott álltak az osztrákok, és továbbra is tűz alatt tartották a várost. Szinnyei főhadnagy, a város krónikása írja: „Nagy az öröm Komáromban, noha az ellenség szüntelenül bombázott. A főtisztek beszállásoltak: Damjanich tábornok bátyámnál, Klapka Kaliczáéknál stb.”28 (A két tábornok a Rozália téren szállt meg, a Beöthy, ill. Kalicza házban. Ikerházról van szó. A két család közeli rokoni viszonyban volt egymással.) A már említett Major István honvédtüzér emlékezik a felszabadulásra: „A vár felszabadulásának híre csakhamar elterjedt az egész környéken, a Komáromhoz közelebb fekvő városok és falvak népe özönlött a városba; többen kíváncsiságból, hogy megnézzék a nagy rombolást, mit az ellenség nagy ágyúi és bombái okoztak a hosszú ostrom alatt, mások ismerőseiket vagy rokonukat keresték föl, hogy a kiállott szenvedések után vigasztalják. Több apa és anya fiát kereste, kik a vár védelmében részt vettek, s ha megtalálták, volt ö^öm. de volt sírás is, kik hozzátartozóikat fel nem találták. Hihetőleg azok a csatában elestek, vagy mint nehéz sebesültek a kórházban meghaltak,”29 Hadászatilag a következő lépés a Dunán való átkelés volt, hogy a város Jobb oldalról is felszabaduljon, s így szabaddá váljék az út Buda és Bécs között. Mielőtt azonban a honvédsereg átkelt volna a Dunán, Lenkey tábornok vezetésével a Csallóköz felé tört ki néhány zászlóalj. Az ostromlókat rövid csata után Vásárút felé nyomták vissza.30 Az ellenség visszaverését — a Csallóköz irányába — Beöthy Gáspár is feljegyezte: „Április 23-án a Cs. K. hadsereg az úgynevezett Sárkány Majortól Csallóköznek fölső végére Némán (Kolozsnéma — Sz. Z.) túl, jóval is felül vonult. Április 24-én, Némánál a Gönyün állott gőzhajó-teherhordó Cs. K. puskapor és munitióval megterhelt hajóját a Magyarok gránáttal el lőtték, s a láng az égbe vetette.”31 Nevezetes nap lett április 25-e a komáromiak életében. Ezen a napon szűnt meg a bombázás. „Április 25-én, Hétfőn este Szűnt meg a Cs. K. hadsereg a Várost és a Várat ágyúval és bombával ostromolni és így Mártius 20-tól fogva; mai napig 37 nap ostromolta.”32 Az osztrákok mintegy 30 ezer katonát vontak össze Komáromnál, a Duna jobb partján,, hogy lehetetlenné tegyék az átkelést. Április 26-án zajlott le a Komárom birtoklását eldöntő ún. szőnyi csata, mivel a várossal szemben lévő községet ekkor még Szőnynek hívták (1896-ban egyesült Komárommal). A Dunán való átkelés eseményeit Klapka tábornok így írja le emlékirataiban: „Április 24-e nevem napja volt, és én Görgeyt,
