Irodalmi Szemle, 1989

1989/3 - BESZÉLŐ MÚLT - Szénássy Zoltán: Komárom ostroma 1849-ben (részlet)

hazatért Magyarországra.1 A Lenkey-század a hadügyminiszterhez benyújtott folyamodványában az alábbiakban indokolja meg hazatérését: .. mivel értesítve valánk a Hazáiul, hogy siessünk védelmére; ezen felhívásra a vér felforrva ereinkbe, minden szigorú katonai törvényről elfelejtkezve s Édes Hazánk boldogsága és csendje fenntartására siettünk.”2

Jókai ennek a századnak a történetét rajzolja meg A kőszívű ember fiai című regényében, amikor a Baradlay Richárd vezette huszárszázad — megtagadva katonai esküjét

— hazatér Magyarországra. A Lenkey-huszárszázad önfeláldozása s hazája iránti hűsége Petőfit is megindította, s a maga koszorúját a Lenkei százada című versben teszi le:

Debrecenben, a kormány köreiben felmerült annak a gondolata is,hogy a Komáromban lévő Meszlényit nevezzék ki a vár parancsnokává, ahogy ezt a jelenlévő Jókai följegyezte: Nevezzük ki Meszlényitl — szólt Jósika — az éppen jelen van a várban.” Kossuth a javaslatot így utasította el: „— Abba nem egyezem — szólt —,l nem arra való ember. Az is sok, ami eddig rá van bízva.”5 A kormánynak ekkor jutott értesüléKoszorút kötöttem Cserfa-levelekbül, Harmat csillog rajta Örömkönnyeimből... Kinek adnám én ezt, Kinek adnám másnak, Mint vitéz Lenkei Huszárszázadának?

Lenkey a Hunyadi-lovasezred parancsnoki tisztét töltötte be, amikor Komárom parancsnokává neveztetett ki.3

Amint említettem, Lenkey után 10 nappal megérkezett a másik parancsnok is, Guyon Richárd. Beöthy Gáspárnál április 20-án az alábbi feljegyzés olvasható: „Gion Tábornok Ür 60. Huszár kísérete mellett délutáni órákban Sallóból ide érkezett.” A Guyon vezette lovascsapat jövetelét Váli Mari is megörökítette: „Április vége felé járhatott az idő... »A mieink« jöttek. Guyon tábornok vezette nem igen nagy csapatát. Lehetetlen szavakat találni azon örömujjongás leírására, mellyel őt a Czigánymezőn sátorozó komáromiak fogadták. A tábornoknak pedig könnyek szöktek szemeibe, s így kiáltott fel: »Schreklikl Schreklikl minek kell ez a szegény lakosság ennyi idő nyomorogsz hagyni neki?... Nem kell búsulsz! most lesz minden jól Guyon majd megmutatni, mit muszáj csi- nálsz!«”4