Irodalmi Szemle, 1989

1989/3 - FÓRUM - Csáky Károly: Egy évtized eredményei és kudarcai

Nagy László fotókiállításának kapcsán íródtak ezek a sorok, akárcsak a losonciak egy csoportjának alábbi bejegyzése:

„Kellemes, nem hétköznapi érzésekkel távoztunk erről a szép kiállításról.”

A klub a kiállításokat legtöbbször úgy szervezte, hogy a beléptidíjakból s a katalógusokért kapott pénzből a kiadások költségeit is fedezni tudta. Sőt nemegyszer a tárlat bevételt is jelentett a Csemadok számára.

Sajnos, néhány év után az effajta tevékenységünket a város népművelési otthona, illetve annak igazgatója leállította. A felsőbb szervekre hivatkozott, akik szerint egy-egy tárlatot 5 évvel előre kell tervezni, s csak felsőbb engedéllyel szabad a Képzőművészeti Szövetség tagjainak alkotásait is kiállítani. Ennek helytelenségére a klubvezető többször is felhívta a Csemadok-vezetők figyelmét, utalva a szervezet alapszabályzatára, amely kimondja, hogy a Csemadoknak joga van kiállításokat, tárlatokat szervezni. S tudtommal a Szlovákiai Képmőművészeti Alap által díjazott és értékelt képeket különösebb engedély nélkül is közönség elé lehet vinni. Sajnos, a Csemadok-vezetőség egy része tudomásul vette a fenti kijelentést, a klubvezetőnek pedig már nem volt ereje a további hadakozáshoz. A tárlatok így nem szerepeltek többé a klub programján.

Az alábbiakban azokról a jól előkészített emlékestekről szólnék, melyeket a jelentősebb évfordulók alkalmából rendeztünk. A Győry-esten a József Attila Irodalmi Színpad mutatta be a költő verseiből összeállított műsorát. Csak akit lélek lelkesít címmel. A műsor összeállítója és rendezője, Vas Ottó kitűnő érzékkel nyúlt Győry lírájához, bizonyítva annak mozgósító és közvetítő, a múlton keresztül a mához is szóló üzenetét. Ugyanezen az esten dr. Szeberényi Zoltán irodalomtörténész, Győry monográfusa tartott érdekes emlékbeszédet.

Móricz Zsigmond születésének centenáriuma alkalmából dr. Czine Mihály egyetemi tanár, az egyik legtekintélyesebb Móricz-kutató volt az ünnepi est főelőadója. A József Attila-díjas irodalomtörténész és kritikus szavait mindenki nagy élvezettel és áhítattal hallgatta, de jól érezte magát körünkben vendégünk is, aki így vallott benyomásairól a krónika lapjain:

„Örülök szívből, hogy a kedves ipolyságiak Klubjába eljöhettem. Boldogan hallgattam szép műsorukat, az Ady-verset, a Mőricz-novellát s a népdalokat: mintha csak otthon lettem volna.”

Bartók Béla születésének 100. évfordulója alkalmából is szép emlékünnepet rendezett a klub a „honti igricek” városában. Az ünnepély megrendezését indokolta az is, hogy a nagy zeneszerző és népzenekutató Ipolyságon gyűjtötte a legszebb dudanótákat, az egykori Hont megye szlovák falvaiban pedig a legtöbb népdalt.

Az emlékünnepély alkalmából bemutatták Mőser Zoltán fotóművész Bartók gyűjtő- útjainak állomásairól készült néhány felvételét, e sorok írója pedig Bartók Hont megyei gyűjtőútjairól tartott előadást. (A tanulmány később kötetben is megjelent. Lásd: Honti barangolások, 1985). Vas Ottó Illyés Gyula Bartók című versét szavalta el mély átérzéssel. Berta Zsuzsanna prózamondó Móra Ferenc A honti igricek című novelláját adta elő, idézve a század eleji ipolysági és honti világot. A Csemadok Honti Hangok énekkara néhány Bartók-művet szólaltatott meg, a Kincskeresők együttes pedig népdalokkal szórakoztatta az emlékest résztvevőit, akik a rendezvény után egy Bartók-emlék- tábla állítása ügyében tettek javaslatot, illetve kérvényt küldtek a vnb kulturális osztályára. Az emléktábla-állítás időszerűségét azzal indokolták, hogy az 1910-es Bartók- gyűjtésről valamennyi szakirodalom megemlékezik, s maga a zeneszerző is többször utalt rá. Sőt a híres ipolysági kanászhangverseny emléke Móra Ferenc révén a szép- irodalomba is bekerült. Az emléktáblára a Bartók-emlékünnep résztvevői az alábbi szöveget javasolták: „Bartók Béla magyar zeneszerző századunk elején Ipolyságon s a honti tájon gyűjtött több alkalommal magyar és szlovák népdalokat. Az itt élő nép ezért mindig hálával gondol rá. Ezt az emléktáblát születésének 100. évfordulója alkalmából állította a város lakossága.” Szerettük volna, ha a kétnyelvű emléktáblát az egykori vármegyeháza déli szárnyán helyezik el. Azon a helyen, ahol Bartók híres fonográf-felvételei készültek.

Javaslatunkat, melyet a Csemadok-évzárón jelenlévő tagok is aláírtak, a vnb továbbította a Lévai Járási Nemzeti Bizottság kulturális osztályára. Kérvényünket itt elutasították. A 25/1982. számú leiratban dr. Sándor Károly, illetve a kulturális osztály vezetője ezt azzal indokolta, hogy emléktáblákat csak Jeles személyiségeknek állítanak,