Irodalmi Szemle, 1989

1989/3 - FÓRUM - Gyüre Lajos: Thália istennő rázós szekerén ülve ...

tarthatatlan volt a helyzete. S kik tették tarthatatlanná? Azok, akik Beke helyzetét tették azzá, vagy mások? Nem ártana a két távozást ilyen szempontból összevetnil Boráros Imre kitűnően beilleszkedett a Thália együttesébe, de alapjában véve Komáromhoz tartozott, s csak családi okai késztették arra, hogy egy ideig a Tháliában legyen. Mihelyt azok rendeződtek, visszatért anyaegyesületéhez. Tóth Erzsi, Tamás Jolán és Szoby Gabi is végeredményben családi okokból távozott a Tháliátől, de én még ide sorolnám Varga Zsuzsát is. A tényeken azonban mit sem változtat maga az, hogy a 16 tagú művészeti részleg aránylag rövid idő leforgása alatt elveszítette törzsgárdájának a gerincét — és beállt a generációs hiány. A helyükre bekerült új tehetségeket pedig már csak a meglévő áldatlan állapot fogadta, s nem csoda, ha az 1980-as évektől szinte átjáróház lett a Tháliának a művészeti, de a technikai részlege is.

Ez a „kerekasztal-beszélgetés” idestova két esztendővel ezelőtt folyt le. Két színházi szezon ugyan még nem történelem, de már le lehet mérni az eddig megtett út irányát, eredményét; illetve, hogy a fent vázolt hiányosságokból mit lehetett napjainkig kiküszöbölni, miután hosszas rábeszélés után dramaturgként és egyben művészeti vezetőként átvettem a Thália irányítását.

Fontos volt a dramaturgiai váltás, melynek eredménye: a közönség egy csapásra való visszahódítása színészcsere vagy a művészeti csoport átalakítása nélkül. (Ez azt bizonyítja, hogy rendszeres munkával, jó dramaturgiai választással az együttes ma is képes művészi teljesítményre.) A két mögöttünk lévő szezonban már nemegyszer kellett elővenni a kassai előadások alkalmával azt a beporosodott táblát, hogy MINDEN JEGY ELKELTI

A kritikusok egy része úgy ítéli meg, hogy ezt a sikert azok az engedmények hozták, amelyeket a dramaturgia tett az igénytelenebb közönség javára: hogy sok a vígjáték a Thália műsorán. Ez megítélés kérdése: vajon kommersz-e a vígjáték, s egyáltalán mi a baj vele? Mert a maga helyén és módján a vígjátéknak is lehet — sőt van is — művészi élményt kisugárzó, tömegeket nevelő és befolyásoló hatása. Az sem vitatható: semmivel sem alacsonyabb rendű a vígjáték a tragédiánál — ha művészi a megfogalmazása a szövegnek is, az előadásnak is.

De lássuk, mi is volt műsoron az elmúlt két szezonban: 1968/87-es szezon: Marc Ca- moletti: Leszállás Párizsban (vígjáték); Ján Otöenásek: Kiruccanás a hét közepén (színmű); Németh László: Bodnámé (dráma); Ján Chalúpka: A vén szerelmes (komédia).

Az 1987/88-as szezon: Szigligeti Ede: Liliomai (zenés vígjáték); Grigorij Gorin: benőmének (színmű); Gyüre Lajos: Rózsa és Ibolya (mesejáték); J. B. Priestley: Váratlan vendég (dráma).

A két szezonban tehát 2 vígjáték, két színmű, 1 mesejáték, 1 komédia és 2 dráma került színre.

Egyesek messzemenő következtetéseket vonnak le abból, hogy egy-egy darab hányszor került színre. Sok esetben félrevezető az ilyesfajta statisztikai összegzésből származó ítélet. Nézzük például az 1986/87-es évad két sikerdarabját: Marc Camoletti Leszállás Párizsban és Németh László Bodnámé c. darabját. A leszállás Párizsban 60 előadást ért meg. A szakmai értékelés szerint kénytelenek voltunk még a szezon közben levenni a műsorról az általános érdektelenség miatt. (Sic!) Tibor Ferko nyilatkozott így a Slovenské socialistické umenie 86‘ című kiadványában, amely az összes szlovákiai színházról ad egy kötetben évente értékelést. De nem tette hozzá (pedig ő is dramaturg, tudnia kell): azért került le a műsorról, mert valutás darab, s csak ennyi előadásra volt engedélyünk. További játékszámhoz újabb engedélyre lett volna szükségünk, hogy fizetni tudjuk dollárban a játékért járó tantiéme-ot.

Németh László Bodnámé ja kitűnő rendezés, szakmai elismerés, közönségsiker; első ízben van műsoron a MATESZ-ban Németh László — de csak 44 előadást ért meg. Ugye milyenek a számok?! Már lehet is gyártani az elméletet: mert a kelet-szlovákiai közönség nem szereti a drámát! És mi a valóság? Le kell vennünk a műsorról, mert a Cica szerepét alakító Danyi Irén megbetegedett, az őt alternáló Varga Szilvia pedig megkezdte tanulmányait a pozsonyi Színművészeti Főiskolán. Mivel több hasonló tudású, s a szerep megkívánta színésznőnk nem volt — egy kitűnő, ki nem játszott produkció látta kárát.

Az 1987/88-as évadban szinte kísértetiesen megismétlődött ugyanaz. Kezdtük a szezont Szigligeti Liliomfi]éval. Táblás ház mindenütt, 80 reprízzel. A másik húzó darabnak