Irodalmi Szemle, 1989
1989/3 - LÁTÓHATÁR - Balázs F. Attila: Univerzum és költészet (Beszélgetés Marin Sorescuval)
Balázs F. Attila Univerzum és költészet Beszélgetés Marin Sorescuval Buja és adakozó delta a kortárs költészet, ahol bármilyen irányból érkező madarak megpihenhetnek, tanyázhatnak, kikölthetik tojásaikat, jelnevelhetik gyönyörű, furcsa vagy éppen torzszülött kicsinyeiket, a létezés jogát követelve számukra, akik, jelnővén, saját nyelvükön énekelnek a hatalmas kórusban, amelyre odafigyelni egyre nehezebb... A román Marin Sorescu úgy rakott fészket a költészet sokszínű deltájában, kevésbé ismert források felől érkezve, hogy közben minvégig odafigyelt más tollú szomszédaira, nem a védekező ösztön kényszerével, hanem a megismerés, a közeledés őszinte szándékával. Sorescu több tucatnyi költő verseit fordította anyanyelvére — az angol, a német, a francia, az olasz, a spanyol, a magyar, a csehszlovák, a lengyel, a jugoszláv, a szovjet irodalom nagyjait. A jelsorolás távolról sem teljes. Egész kötetre való interjút készített a világirodalom jelentős alkotóival. Petőfi Sándort fordította legelőször, nyersfordítások alapján. S őt is magyarra fordították legelőször, még mint ifjú költőt, és ezen a nyelven jelent meg legtöbb kötete, bár azóta hatalmasra duzzadt a Sorescu-jordításirodalom. ,,A fordítás olyan kommunikálási forma, amely két népet közel hozhat egymáshoz" — nyilatkozta nemrég Csíkszeredái olvasói előtt, legújabb, Farkas Árpád fordította kötete kapcsán. És valóban, a Mikó-vár kápolnatermében, ahol az ódon falakat Nagy Imre- festmények tették melegebbé, Sorescu két kultúrához tartozó irodalomkedvelőket hozott össze igaz igéket hallgatni. Valaki a tömegből megkérdezte tőle: Mi az ihlet? Mint minden más kérdésre, erre is humoros egyszerűséggel válaszolt, kerülve a frázisgyártás buktatóit: „Most például a csíki ózondús levegő, amit belélegzek, más definíciót majd holnap adhatok..." Az alábbi beszélgetés a találkozót követően készült. — „Általában azok, akiknek az írás mellett egyéb képességeik is vannak, például színpadi megjelenés vagy szónoki tehetség, imádnak a közönséggel találkozni” — ezek a mester szavai. Olyan írónak tartja magát, aki rendelkezik ilyen kiegészítő képességekkel? 0 Igen, de hiányos kiegészítő képességekkel; nincs jő beszédkészségem, színpadi megjelenésem sincs, de mindettől függetlenül nagyon jól érzem magam a színpadon is. A tömegben letisztulnak gondolataid és azonnaliak a visszajelzések. Mindezekhez még hozzátenném, hogy a képzőművészet a hobbim — beteljesületlen gyermekkori vágyam, amely a múzeum- és kiállításkedvelők közé hajtott. — Annak a ténynek, hogy ön oltyán, van-e hatása a művészetére? # Rám igen, de az Oltra nem. Örülök, hogy ezekben a napokban volt alkalmam megismerni az Olt forrásvidékét, és összehasonlíthattam folyását, hullámzását... Mint oltyán természetesen ragaszkodom szülőföldemhez, elsősorban falumhoz, Bulzestihez, amely tanúja volt gyermekkoromnak; ezt meg is írtam egyik könyvemben (La Lilieci), és úgy hiszem, minden embernek kötelessége bármilyen körülmények között jól éreznie magát otthon. Olténiában jól érzem magam, ami nem akadályoz abban, hogy sokat utazzam. — Meséljen utazásairól.
