Irodalmi Szemle, 1989
1989/1 - Grendel Lajos: Utak vége (elbeszélés)
Grendel Lajos Utak vége Másfél éve, amikor megszerezte a jogosítványát, még nem sejtette, hogy az autózás egy napon a szenvedélyévé válik, mint másoknak a méhészkedés, a bé- lyeggyűjtés vagy napbarnított bőrű tyúkok hajkurászása azon az életkoron túl, amely a felezőidő lehet, miután a házasélet már annyi izgalmat sem tartogat, mint egy kerekasztal-beszélgetés a gyomirtószerekről német nyelven, alsó-szász- országi nyelvjárásban. Délelőtt, miközben azt magyarázta, hogy vezérelhető termonukleáris reakció nagy intenzitással csak akkor valósítható meg, ha a plazmát néhány millió Kelvinre melegítjük és távol tartjuk az edény falától, olykor kipillantott az ablakon, vajon a piros Skodáját nem fújták-e meg a parkolóból. Persze kinek kellett éppen az ő Skodája? Ebben a városban az európai átlagnál kevesebb volt az autólopás. Az ő piros doboza is ott pihent a szemközti tűzfalnál egy Fiat cabriolet és egy szürke Trabant között, büszkén, de pöf- feszkedés nélkül. Mindamellett, gondolta, roppant távolságok szunnyadnak benne, s ő ezeket a távolságokat ma is felébreszti, mint tegnap vagy tegnapelőtt. Világéletében utazni és csavarogni szeretett volna. Erről azonban, szeméremből, még a legközelebbi barátai előtt is hallgatott. Egyébként sem hitték volna el. Örült neki, hogy pedáns ember hírében áll, mert ez azokban a tudományos körökben, amelyekben megfordult, a legjobb ajánlólevélnek számított. A mintaférj volt, a példás családapa. A rendíthetetlen racionalista, akinek nincsenek ábrándjai, nyugodt a lelkiismerete, aki mértéktartóan szerény és zárkózott, s eleve kizárja magát minden intrikából, jóllehet intrikák nélkül az előmenetel szinte elképzelhetetlen. Milyen fontos, hogy tudományos tekintélyét egy-két szakcikkel még évekkel ezelőtt megalapozta! Büszkeség dagasztotta, hogy megvesztegethetetlenségéről már most legendák keringtek, pedig még fiatalnak számított a szakmában, afféle nagy reménységnek, akinek ígéretes jövőt jósolnak a pályán, s akinek a magánélete is a rendezettség megnyugtató képét mutatja. Nyugalma és megvesztegethetetlensége sokakat irritált. Egy kollégája spicces állapotban és talán csak tréfából azt mondta, elképzelni sem tudja, hogy az olyan tudós ember, mint ő, képes végigjátszani az ágyban mindazokat a figurákat, amelyeket egy fuvaros, portás vagy más közönséges halandó. Kollégája megjegyzését akkor nagyon rossznéven vette, de idővel büszke lett rá, hogy különc hírébe került. Legalább nem kellett tartania mások szakmai féltékenységétől és tolakodásától, de attól sem, hogy piszkos ügyekben megkörnyékezik vagy a szövetségét keresik. A délelőtti előadás után a parkolóban odacsapódott hozzá Petra, aki az egyetlen lánytanítványa volt. Ö nem szerette a kihívóan öltözködő, kikent-kifent lányhallgatókat, mert vagy ájiatosak voltak, mint Szent Katalin, vagy a maga- kelletésük lépte át azt a tünékeny határt, amelyet tudományos érdeklődésük és szexuális imperializmusuk között olyan reszkető kézzel húzott meg a teremtő. Korruptságáról hírhedt apukája elkényeztetett leánya, Petra azonban a legtehetségesebb tanítványa volt. Vasárnap lesz a születésnapja, mondta, és az apja nevében is meghívta őt a születésnapi zsúrra. Mivel ő minden tanítványával megtartotta a három lépés távolságot, kereken visszautasította a meghívást.
