Irodalmi Szemle, 1989
1989/2 - HOLNAP - Turczi Árpád: Gyökerek; Születésnapomra (kísprózák)
éven keresztül egy tőzegmocsár részeként, s az agyvelőm pedig megőrizte az eddig ismert legrégibb dns-molekulát, a laboratóriumi vizsgálatok után immár sasként szálltam tovább, ekkor anyám volt a földet körülvevő atmoszféra, benne a mátkám a légkör hangulata, mindent akartam ekkor, és valahogy mégis semmit. Jelenleg a csillagok között érzem csak igazán jól magamat, elvállaltam egy megvilágítói állást, a sarkcsillag a komám lett, innét fentről nézem az eget két selymes, életet adó kebel közül, pupilláim maximális tágulása felkiáltójelet rajzol a női testre, összpontosított gondolataim rajztáblákat alakítanak át életté, zongorámon a leütött billentyűk húrokat nyújtanak pattanásig, öklöm harcol az elpárolgott estékkel, telefonhuzalaim nagyzolva és válogatva süvítenek bele a reproduktorok kellemes énekébe, cigarettáim hamutartót küldenek szomszédom ökléhez csattanni, szemműtétem beporosodott padlásokon válik igazán teljessé, elnöki pozícióm gördülő beküllőzött betűi beszámíthatatlanná nyilvánítanak, boroshordón közösülő távoli ismerősöm ráfolyik a falakon elterülő nemes penészre, nitroglicerin-kísérleteim ablakokat zúznak be, parittyám lövellte u-szögeim éjszakai megvilágítást sötétítenek el, régen elfeledett osztálytársaim temetésükről küldenek képeslapot, kezemen a hámló bőr vendéglői asztaloknál sós vizet izzad, nagy teljesítményű altalajlazító gépeken válók meghajtóművé, megmetszett almafáimon télen is gyümölcsöt termek, nővérem lakodalmában mulatva dalra fakadó poharam szülni küldi a terheseket, gyanússá lett, igazságom fényképezőgéppé alakul, heves vad szerelmem odaadóan lel rá élettársára. Meddig tart majd kielégültségem, nem bízom senkire, viszont hogy meddig vagyok képes kielégültnek látni az engem kielégítőt, csupán rajtam múlik, még ha a szobámba bepárolgó kocsonyaillat elűzné is elektronjaimat, bizonyára mind nagyobb fényre lesz szüksége edződő szilárdságomnak ahhoz, hogy az embert megölje, de a testébe halál helyett életet lopjon. Legyek ám ilyen, mint meg-megugró írógépem, öreg, hűséges, és gondolkodásra kényszerítő fekete vonal.
