Irodalmi Szemle, 1989

1989/2 - PÓDIUM - Kmeczkó Mihály: A Mikszáth-bemutatók tapasztalatai a Magyar Területi Színházban

mellékesemények válnak feleslegessé, gyakran a könyv fedelei között kell felejteni az iró egy-egy jellegzetes figuráját, típusát, karakterét, az is előfordul, hogy két szereplő egy harmadikká egyesülve jelenik meg a színen, vagy a regény epizódfigurája fontos szerepet kap a dramatizációban, illetve az eredeti alkotás egy-egy központi figurájából epizódszerep lesz a színpadon, de az sincs kizárva, hogy a regény stílusa módosul némiképpen egy-egy színrevitel alkalmával, s az sem mindig látszik egyértelműnek, hogy mi legyen az új műnem — a drámává lett regény — műfaja stb., stb.

Tekintsük hát röviden végig, mi lett a Mikszáth-dramatizációk sorsa a Magyar Területi Színházban!

Elöljáróban el kell még mondanom, hogy eddig minden Mikszáth-mű csehszlovákiai feldolgozására a Matesz komáromi társulata vállalkozott, s mind az öt produkciót színházunk veterán rendezője, az azóta érdemes művésszé lett — most hatvanhét éves — Konrád József rendezte. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az öt premier mögött csak négy dramatizáció található. A Szent Péter esernyője — a hatalmas közönség- sikerre való tekintettel — csaknem tizenöt év múlva újra bemutatásra került.

Tizedik évadát zárta a Matesz Mikszáth Kálmán Különös házasság c. művének bemutatásával. A premierre 1962. június 5-én került sor, s a regény adaptációjának ez voit az első csehszlovákiai színrevitele. A dramatizáció Gyárfás Miklós és Örkényi (így, „i”-vel a végén!) István munkája volt (valamikor 1950 környékén készült). Díszlet- és jelmez- tervező: Pavol Herchl m. v. Zeneszerző: Tibor Andrašovan m. v. Dramaturg: Gizela Mačugová. Rendező: Konrád József. Ez volt a színház 60. premierje.

A műsorfüzetben — a többi között — ezt írja a dramaturg a színpadi adaptációról: „Egy regény mondanivalóját, légkörét mindig nagyon nehéz megfelelő hűséggel visszaadni bárminemű feldolgozásban. Elkerülhetetlen, hogy (...) ne érződjön az átdolgozó író szubjektumából, életszemléletéből is valami. Elsődleges és magától értetődő követelmény természetesen a hűségre való törekvés, a regény mondanivalójának minél pontosabb visszaadása, a regény levegőjének a megteremtése. (...) ...ennek a regénynek is, mint az író többi művének, mindenekelőtt a realizmus, a kritikai realista életszemlélet adja meg az értékét, a társadalmi valóság hű tükrözése teszi remekművé. (...) A lényeg (...) Mikszáth tartalma : a kritikai realizmusa, másodlagos a formája : köny- nyed humorral átszőtt elbeszélő készsége.

(...) Az urak világában az igazság nem fontos. Elveszik a feneketlen papzsákban. A két fiatal és a mellettük álló emberek tragikus küzdelme napnál világosabb igazukért meddő, eredménytelen marad. (...)

Ezt a tragikus küzdelmet Gyárfás Miklós és Örkényi István nem tudta a regényben meglevő élességgel megmutatni. Ennek ellenére azonban lehetőséget nyújt arra, hogy a színpadon is megelevenedjenek Mikszáth közkedvelt figurái és mélyreható gondolatai. Erre igyekeztünk és ennek érdekében vetettük munkába minden erőnket és tehetségünket. Most csak a regény marad hátra, hogy törekvésünk sikerrel fog járni.” (A pontatlan stilizáció annak köszönhető, hogy — az egyébként elismert — dramaturg magyarul is tudó szlovák anyanyelvű ember volt.)

A bemutató után megjelent kritikák teljes bőséggel felsorolják a dramatizáció hiányosságait [pl.: a regény olvasójának teljesen más elképzelése van a hősök többségéről, mint amilyennek a dramatizáció mutatja őket; az adaptációból kimaradt a Bernáth család, így Buttler barátja, Zsiga sem jelenik meg a színpadon; továbbá olyan részleteket tartalmaz, amelyek ellentétesek a regény szellemével: pl. a fiatal gróf tartózkodása Piroskánál a lakodalom után; Dőry látogatása Horváthnál azzal a céllal, hogy álljon el a vádtól; Szecsenka beismerő vallomása a papok ítélőszéke előtt; más jelenetek — pl. a holtak megidézése — csak az attrakció kedvéért kerültek a játékba. Ha valami egyáltalán indokolja ennek a dramatizációnak a színrevitelét, akkor az a következő két hatásos kép: az erőszakkal megvalósított menyegző és a tárgyalás a papok törvényszéke előtt. (Ladislav Fiala — Hlas ľudu.)] A dramatizációnak köszönhetően a legtöbb szereplő alakítását is bírálat éri. Egybehangzóan elismerően szól mindenki Vidonka szerepéről és alakítójáról, Várady Béláról (aki azóta a Thália Színpad tagja). Az elmondottak ellenére általában dicsérően szól a kritika a rendezésről, a rendezés „szatirikus vonalvezetéséről”. „Konrád József rendezésének fő érdeme — írja R szignó alatt a Hét kritikusa —, hogy minden sallangtól mentesen mikszáthi levegőt teremtve a színpadon, jól kiaknázva Mikszáth sajátos humorának erejét, kitűnő, hatásosan eleven