Irodalmi Szemle, 1989
1989/2 - FIGYELŐ - Kövesdi János: Hungarológiai központ Morvaországban
kialakulásáról, egy-egy nemzetiségi irodalom hovatartozásáról szintén érdekes, vitára sarkalló kitételei voltak Sziklay László előadásának. A burzsoá nacionalizmus korából örökölt anakronizmusokról szólva megjegyezte: „A helytelen szempontok közé tartozik az egyes írók etnikai eredetének túlzott hangsúlyozása, családnevük elemezgetése is.” Dr. Rudolf Chmel, a szlovák—magyar irodalmi kapcsolatok kiváló szakembere a szlovák hungarológia tárgyáról, céljairól, problémáiról rendkívül őszintén beszélt, a tőle megszokott tárgyilagosságra törekedve. Némely, szkepticizmust súroló megállapítása találóan jelzi a szlovák hungarológia olyan áramkieséseit, amelyek rövidzárlatokat is okozhatnak. A szlovák hungarológia helyzetét vizsgálva elmondta: „Az egyetemi hungarológia lemaradt, az akadémiai pedig sokáig nem fejlődött ki. Az utánpótlás itt mindmáig egyenlő a nullával ... Ha a kutatásban előre akarunk lépni, nem maradhatunk közönyösek a jelenlegi állapottal szemben, rövid időn belül meg kell oldani e problémát. A megoldás egyik formája az lehetne, ha hamarosan kiképeznénk legalább két szlovák hungarológust.” Dr. Richard Pražák docens példamutató alapossággal megszerkesztett előadásában felvázolta a cseh hungarológia szinte egész fejlődésképét. A következő feladatokat fogalmazta meg: elemezni és újraértékelni az eddigi hungarológiai szakirodaimat, elkészíteni a szükséges bibliográfiákat, feltárni a levéltári forrásokat, minden évben legalább eggyel gyarapítani a fiatal hungarolőgusok számát. A tanácskozáson több hazai magyar irodalomtörténész, kritikus és nyelvtudós is színvonalas előadást tartott. Tudomásom van róla, hogy évek óta dolgoznak a tanszék és a Kabinet munkatársai egy átfogó jellegű, cseh nyelvű Ma- gyarország-történet megírásán és kiadásán. Hejl professzor kérésemre elmondta, hogy a Magyarország történetét összefoglaló monografikus jellegű munka már elkészült, s az ő és Richard Pražák docens szerkesztésében 1989 elején meg is jelenik a prágai Svoboda kiadónál. ,,Josef Macűrek egyetemi jegyezetén kívül cseh szerzők tollából ez ideig nem jelent meg összefoglaló mű Magyarország történetéről. Ezt a hiányt Mód Aladár Négyszáz év küzdelme az önálló Magyarországért című monográfiájának 1955-ös cseh nyelvű kiadásával voltunk kénytelenek pótolni. Mód Aladár történetszemléletével — minthogy az magán viseli a kor jegyeit — ma már nem érthetünk egyet, ezért igyekeztünk — a magyar történészekkel folytatott alapos konzultációk után — a cseh és szlovák történetírás szempontjait és a tudományos kutatómunka újabb eredményeit egyaránt figyelembe vevő összefoglaló munkában úgy megmutatni Magyarország történetét, hogy azt ne csak a tudományos munkatársak, hanem a Magyarország iránt érdeklődő diákjaink s az olvasók is haszonnal forgathassák. A szerkesztésen kívül természetesen mindhárman társszerzőként is jelen vagyunk e nagyszabású vállalkozásban. Rajtunk kívül a következő brnői és pozsonyi történészek vettek részt a könyv megírásában: Ľubomír E. Havlík, Pavol Horváth, Richard Marsina, Milan Šmerda és Dagmar Lan- tayová-Čierna. Könyvünk a gazdasági és társadalmi fejlődés legszélesebb összefüggésében tárgyalja Magyarország történetét, különös tekintette^ a Habsburg-biroda- lom kisebb és nagyobb nemzeteinek egymásra utaló, összekapcsoló politikai, eszme- és művelődéstörténetére. A könyv szerkesztése és megírása során a csehek, a szlovákok és a magyarok közti viszony korszakok által determinált helyzetét, alakulását folyamatosan szem előtt tartottuk. Az egyes történelmi jelenségek értékelésében természetszerűleg főként a cseh és a szlovák, ám ugyanakkor az általános, az internacionalista szempontok is érvényesülnek, hiszen objektivitásra törekedtünk. Munkánk nem kendőzi el a csehszlovák és a magyar történetírásban fennálló bizonyos szemléleti különbségeket, a helyenként mutatkozó vitás kérdéseket, de éles polémiára sem törekszik, erre nincs is oka. Egyik fő célunk volt, hogy tiszteletben tartsuk egymás álláspontját a történelmi jelenségek megítélésében. Arra törekedtünk, hogy minél jobban és lehetőleg objektíven megvilágítsuk történelmi múltunk közös kérdéseit, érintkezési pontjait. Monográfiánkban a fő hangsúlyt természetesen a magyarság történetére, a történelemben betöltött sajátos, súlyos áldozatokat követelő és sokszor pótolhatatlan szerepének bemutatására helyeztük.” Dr. Richard Pražák docens immár jő két évtizede vezeti a Hungarológiai és Balka- nisztikai Kabinetet, s bízvást elmondható, hogy ő a motorja, lelke a brnói hungaro
