Irodalmi Szemle, 1989

1989/2 - FIGYELŐ - Kövesdi János: Hungarológiai központ Morvaországban

területen rendelkezik jelentősebb hagyományokkal s mutathat ki megbecsülendő eredményeket. A magyar nyelv- és irodalomoktatást 1975-ben kezdte meg.

A Purkyné Egyetemen a magyarságkutatás csak a felszabadulás óta folyik szélesebb körben és rendszeresen, azonban vannak előzményei, bizonyos hagyományai. A hungarológia kezdeteivel már a húszas évek elején találkozhatunk az egyetemen. Akkor csupán kiegészítő elemként volt jelen a Bölcsészettudományi Kar szélesebb, szlavisztikai orientációjú munkájában. Ám az egyetem akkori rektora, Václav Vond- rák professzor, az ismert szlavista már 1922-ben igyekezett megnyerni a magyar nyelvoktatás céljaira Melich János egyetemi tanárt, a neves magyar szlavistát. A brnói hungarológia azonban egy jő évtizeddel később születik meg voltaképpen, Josef Macürek jóvoltából. Macűrek professzor 1935-ben válik a bölcsészkar rendkívüli tanárává, de még ezt megelőzően,

1934-ben ír egy tankönyvet Dejiny Maďari! a uhorského státu (A magyarok és a magyar állam története) címmel, amellyel megalapozza a brnói egyetemen a történeti hungarológiát. A későbbiek folyamán egész sor tudományos és ismeretterjesztő jellegű tanulmányt, cikket szentel a magyar történelemnek. Macürek professzort jobbára a régebbi századok érdeklik, ám az újabb kori magyar történelemmel is foglalkozik. A magyar történelem kutatását és tanítását nélkülözhetetlennek tartota a szláv és a kelet-, valamint délkelet-európai nemzetek történetének tanításánál, e földrajzi területek történetét egységes, szétválaszthatat- lan folyamatnak tekintette. Az emberként rendkívül szerény, tudósként alapos, a részletkérdésekre is figyelő Macürek professzor számos marxista történész tanítómestere volt, de a hungarológiában is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Mégis meg kell állapítanunk, hogy a tanszék vezetőinek nézete szerint Macűrek profesz- szor sem itthon, sem külföldön nem kapta meg az őt megillető tudományos elismerést és az életművének kijáró értékelést. Tanítványai közül Drkal, Machatka és Hejl professzor tette a legtöbbet azért, hogy a brnói egyetemen rendszeres és alapos hungarológiai tevékenység folyjék.

Magam 1976-ban kerültem közelebbi kapcsolatba a magyarságtudomány e jelentős intézetével és kiváló képességű munkatársaival: František Hejl egyetemi tanárral,

dr. Richard Pražák docenssel és dr. Marta Romportlovával, akikkel azóta több a,lka- lommal találkoztam és beszélgettem értékes, áldozatos munkájukról. Hejl profesz- szor mondja:

„Hogy a történeti hungarológia rendszeresebb és szervezettebb formát ölthessen, már az ötvenes évektől szükségesnek mutatkozott egy speciális hungarológiai központ létrehozása az egyetemünkön. Ez régi álma volt Josef Macűreknek és nekünk, tanítványainak is. Tanszékünk keretén belül végül is 1966-ban sikerült létrehoznunk a Hungarológiai és Balkanisztikai Kabinetet. A brnói hungarológia történetében szinte fordulópontot jelentett dr. Richard Pražák fellépése, szervezési és tudományos tevékenysége. Dr. Pražák kifejezetten a magyar történelem, kultúra, nyelv és irodalom kutatása céljából jött az egyetemre aspiránsként 1955-ben. Kezdettől fogva igyekezett elmélyülni a történeti hungarológia problematikájában. Mindenekelőtt a nemzeti megújhodás korának cseh—magyar kapcsolataira irányította figyelmét. 1965-ben habilitált Közép- és Délkelet- Európa története című disszertációjával. Még ezt megelőzően, 1962-ben monográfiát írt a magyar reformkori értelmiségnek a cseh nemzeti megújhodásra gyakorolt hatásáról. Jeles tanulmányokban tárgyalta František Palacký és Josef Dobrovský magyarországi kapcsolatait. Szeretném megemlíteni, hogy tanszékünk 1967 óta tudományos konferenciákat rendez [cseh, szlovák, magyarországi és más külföldi szakemberek részvételével), melyeken a nyelv- és irodalomtudományi hungarológia kérdéseit éppúgy megvitatjuk, mint a történeti hungarológiáét, azonfelül néprajzi témákat is elemzünk. Az első ilyen konferenciát 1967. november 28—29-én tartottuk. Ez az összejövetel szerény megítélésem szerint azért érdemel figyelmet, mert Közép- és Délkelet-Európa történetének oktatási-módszertani kérdéseit próbálta tisztázni.

Feltétlenül meg kell említenem, hogy 1978. október 2—4. között tanszékünk az egyetem és a bölcsészettudományi kar vezetőinek támogatásával megrendezte a csehszlovákiai hungarolőgusok első országos szimpozionját, amelyen csaknem hetven tudós vett részt öt magyarságtudományi központ (Prága, Pozsony, Brno, Nyit- ra, Eperjes), ezen belül 14 tudományos és felsőoktatási intézet képviseletében. A szimpozionon négytagú magyarországi kül