Irodalmi Szemle, 1989
1989/2 - FÓRUM - Karol Tomiš: A magyar nemzetiségi irodalom a szocialista Csehszlovákiában
A csehszlovákiai magyar irodalom napjainkban sokoldalúan differenciált, viszonylag önálló irodalomtörténeti egységet képez. Hetvenévnyi léte alatt kialakította irodalmi hagyományait, amelyek eszmei és művészi forrásként szolgálnak számára. Mint önálló irodalmi organizmusnak, megvannak irodalmi intézményei: folyóiratai, kiadója, a Szlovákiai Írók Szövetségének Magyar Szekciója, amelynek majdnem negyven tagja évente kb. tíz önálló vers-, próza- és irodalomtudományi kötetet produkál. A legjelesebb nemzetiségi művet évente Madách Imre-díjjal jutalmazzák. Ma három magyar író viseli az „érdemes művész” címet: Rácz Olivér, Duba Gyula és Tőzsér Árpád. Mindezek ellenére nem beszélhetünk ennek az irodalomnak a belső kiegyensúlyozottságáról. Bár néhány író két vagy több műfajban is aktív, sőt az irodalomtudományt is műveli, az Irodalom nem minden ágazata egyformán fejlett. Legkevésbé művelt műfaja a dráma. Az irodalomkritika sem látja el rendszeresen minden feladatkörét. A magyar nemzetiségű irodalom kapcsolatai a csehszlovák irodalmi közeggel az elmúlt négy évtized alatt fokozatosan erősödtek és mélyültek. Közben megőrizte irodalomközi kontextusát a magyarországi és a Magyarországon kívüli összmagyar irodalommal. Ezt a kötődést a közös nyelv és etnikai tudat, a közös történelmi, kulturális és irodalmi hagyományok éltetik, valamint olyan feltételek, mint a földrajzi közelség, a széleskörű és sokrétű kapcsolatok, s főként a kiadói gyakorlat szervezési szférájában megmutatkozó együttműködési formák. Az, hogy Csehszlovákia és Magyarország is a szocialista államok közösségének tagja, és irodalmuk része a szocialista irodalmak közösségének, kapcsolatuk ellentéteket és antagonizmusokat kizáró kölcsönösségének előfeltétele. A legdifferenciáltabb nemzeti irodalmak sem teljesen önellátóak. Szükségleteik szerint befogadják a többi irodalom ösztönzéseit. Ez méginkább jellemző a stílusukban és műfajilag kevésbé fejlett nemzeti és nemzetiségi irodalmakra. A szlovákiai magyar irodalom is kap ösztönzést az összmagyar irodalomtól, főként a stilisztika, a poétika, az alkotómódszerek és formai megoldások terén. Az esetek többségében nincs szó az idegen minták mechanikus átvételéről vagy a tőlük való függőségről, sem szolgai utánzásukról. Több irodalmi kontextus részeként az ösztönzéseik iránti nyitottságával gazdagíthatja önmagát. Az irodalmi kapcsolatokat, az irodalomközi kapcsolatokat rendszerint nem az irodalom egésze valósítja meg. Konkrét alkotó személyiségek: az egyes írók vagy írócsoportok, bizonyos irodalmi nemzedékek, egy bizonyos poétikát vallók valósítják meg őket. Bábi Tibor nem lett Ady-epigon, amikor annak messianizmusa és forradalmi pátosza inspirálta. A magyar népi írók viszonya a parasztsághoz igazolja Ozsvald Árpád ragaszkodását a paraszti világ értékeihez. Tőzsér Árpád egyedi költészete, formai sokrétűsége csak gazdagodott Rúfus, Holan, Šotola, valamint Nagy László életművének beható ismeretével. Cselényi László alkotó módon tudott töltekezni Juhász Ferenc költészetéből és a francia neoavantgárdból. Még tovább lehetne sorolni az ösztönzések alkotó befogadásának példáit a csehszlovákiai magyar irodalomban. Az irodalom csak akkor éri el célját, ha olvassák. A nemzetiségi író elsősorban a maga szűkebb etnikumának ír, de arra törekszik, hogy műve nagyobb körben is hasson. A csehszlovákiai magyar irodalom alkotásai egy közös könyvkiadási egyezmény alapján a magyarországi olvasókhoz is eljutnak. A magyarországi kritika az utóbbi időben rendszeresen figyelemmel kíséri és az összmagyar irodalom kritériumai szerint értékeli, ami hozzájárul az objektív értékrend kialakulásához. A nemzetiségi irodalom első átfogó történetét A csehszlovákiai magyar irodalom 1945—1980 címmel a magyor- országi Görömbei András írta meg. A maga nyelvi-etnikai közegében tehát ez az irodalom folyamatosan és viszonylag teljes mértékben érvényesül. A magyar nemzetiségi irodalomnak a szlovák és a cseh irodalomba való közvetlen beilleszkedését nyelvi akadályok nehezítik. Ezért a műfordításnak fontos szerep jut abban, hogy a legjobb művek eljussanak a cseh és a szlovák olvasókhoz. Ám a csehszlovákiai magyar irodalmat csak szórványosan fordítják szlovákra. A felszabadulástól napjainkig kb. harminc művet ültettek csak át. Ezek között van versantológia, novellagyűjtemény, vers- és elbeszélés-válogatás, kisregények, irodalomtörténeti munkák és esszék, valamint néhány regény. E fordítások alapján a szlovák olvasó csak töredékes képet nyer erről az irodalomról. E kép nem tükrözi minden kiemelkedő értékét és
