Irodalmi Szemle, 1989

1989/2 - FÓRUM - Karol Tomiš: A magyar nemzetiségi irodalom a szocialista Csehszlovákiában

fejlődési irányzatát. A fordítások irodalomkritikai visszhangja is esetleges. Az első kísérlet arra, hogy a szlovák olvasónak bemutassák ezen irodalom fejlődését 1948 óta napjainkig: a Maďarská literatúra v CSSR (Csehszlovákiai magyar irodalom, 1983) c. kötet, magyar és szlovák irodalomtudósok közös munkája. Magyar íróinknak a cseh kulturális közegben való fogadtatása még ezt a szintet sem éri el.

Pedig a magyar nemzetiségű alkotók legjobb, művészileg leghatásosabb műveinek rendszeres fordítása a legbiztosabb módja annak, hogy ez az irodalom még szervesebben illeszkedhessen be a csehszlovák irodalmi kontextusba és a szlovák és cseh olvasók irodalmi kultúrájának élő, hatékony részévé válhasson. A magyar nemzetiségi alkotók: írók, kritikusok, műfordítók jelentős közvetítő feladatot töltenek be a cseh és szlovák irodalomnak a hazai magyar és a határainkon túli magyar olvasóközönség számára való tolmácsolásában. Az elmúlt negyven év folyamán lefordították irodalmunk majdnem minden jelentős klasszikus és kortárs alkotását. A közös könyvkiadási egyezmény lehetővé teszi, hogy ezek a művek eljussanak a magyarországi könyvpiacra, és beilleszkedjenek a magyar fordításirodalomba. A nemzetiségi sajtóban, elsősorban az Irodalmi Szemlében egy sor informatív írás, recenzió, kritikai fejtegetés és irodalom- tudományi tanulmány jelent meg nemzeti irodalmunk egyes műveiről és alkotói életműveiről. Ezek a széleskörű és sokoldalú kontaktusok jelentősen hozzájárulnak a magyar—szlovák és a magyar—cseh irodalmi kapcsolatok fejlesztéséhez.

A csehszlovákiai magyar irodalom létében és fejlődésében két irodalmi közösség bír létfontossággal: a csehszlovákiai és az összmagyar. Viszonya a két közeghez történelmileg változó. Létrejöttének kezdetén, a fordulat utáni első években az anyanemzet irodalmával azonosult, csak időlegesen különvált részének tartotta magát. Az önállót- lanság érzését az a tény is erősítette, hogy nem voltak olyan irodalmi hagyományai, mint pl. az erdélyi magyar irodalomnak, sem irodalmi központjai. 1918 előtt ezt a szerepet Budapest töltötte be, fejlett irodalmi élete vonzotta és beolvasztotta az értékeket. Csak fokozatosan, a húszas években a fehérterror elől Csehszlovákiába emigrált fiatal baloldali írókkal megerősített új kisebbségi írógeneráció fellépésével kezdett elkülönülni mint viszonylag önálló irodalmi egység.

Ez az irodalom ideológiai és politikai szempontból alapvetően differenciált és sarkított volt. Egyik áramlata eszmei fegyverzetének fontos része volt a nacionalizmus, sovinizmus és irredentizmus. A többségi nemzetek és a nemzeti kisebbség közti antagonizmus az irodalomközi kapcsolatokba is áttevődött, és ez egyrészt a szlovák és a cseh irodalom elutasításában jelentkezett, másrészt a magyar irodalom azon elemei iránti maximális nyitottságban, amelyekből osztályszükségleteihez és céljaihoz eszmei és művészi eszközeit nyerte.

A kisebbségi irodalom másik áramlata ezzel homlokegyenest ellenkező eszmei és politikai nézeteket vallott. Képviselőinek társadalmi és művészi erőfeszítései a demokrácia és a társadalmi haladás platformján találkoztak a haladó szlovák, cseh és kár- pátalji írókéival. Műveikben elsődlegesen a társadalmi folyamatoknak és az osztálytársadalom konfliktusainak progresszív eszmei szempontok szerinti ábrázolására törekedtek. Társadalmi állásfoglalásuk és alkotói eredményeik adták azt az alapot, amelyre a háború utáni kényszerű hallgatást követően a csehszlovákiai magyar irodalom ráépülhetett és amiből eszmei értékeket meríthetett.

Viszonylagos önállóságának és egyediségének alapja sajátos témaköre, amelyet műveiben ábrázol. Ez a magyar nemzetiség múltja és jelene, és felhalmozott társadalmi tapasztalatai. Éppen sajátos, a maga szemszögéből láttatott tematikájával gazdagítja a két legfőbb irodalmi közösséget: a csehszlovákiait és az összmagyart.

További fejlődésében ösztönözheti a maga önálló és szuverén volta. Több irodalmi közeg érintkezési felületeit magában foglalva alkotó módon asszimilálja ösztönzéseiket és egyidejűleg gazdagítja a maga egyedi tartatlmú alkotásaival.

Haraszti Mária fordítása