Irodalmi Szemle, 1989
1989/2 - FÓRUM - Dusza István: Költőröptetés, avagy változatok a lilára
Engedjenek meg még egy munkajellegű megjegyzést; reagálásként arra, ami itt már többek szájából elhangzott. Bizonyára tudják, hogy az Irodalmi Szemle 1989 januárjától a Szlovákiai írók Szövetségének folyóirata lesz, akárcsak a Slovenské pohľady, a Romboid, a Literárny týždenník és a Dotyky. Ennek az intézkedésnek egyrészt gazdasági okai vannak — másrészt viszont nagyobb lehetőséget jelent arra, hogy a folyóirat jelenlétét tudomásul vegyük. Bízom benne, hogy a szövetség talaján a lap alkotói, irodalmi gondjaival is többet kell majd és többet is akarunk foglalkozni. És ami a mellékletet illeti, azaz a folyóiratnak „önállóan nem önálló” részét, tehát a fiatalok Holnap néven megjelenő fórumát, felelősséggel kijelenthetem Önöknek: azon is dolgozunk, hogy ez a melléklet önállósuljon, és hogy perspektivikusan mint önálló folyóirat jelenhessen meg. Több elképzelés, több lehetőség van, és én bízom abban, hogy az írószövetség Magyar Szekciója megtalálja az optimális megoldást, s mi aztán az illetékes szervekkel együttműködve mindent megteszünk, hogy a fiatal írók is, a hazai magyar szellemi élet képviselői is és az egész csehszlovák irodalmi közvélemény is elégedett legyen. Végezetül hadd jegyezzem meg (bár elhangzott már itt, csak talán nem egészen világosan, pontosan): a hazai magyar irodalmat a csehszlovák kulturális kontextus organikus, természetes részének tartjuk. A hazánk területén születő cseh, szlovák, magyar, ukrán irodalom együttesen alkotja ezt az irodalmi-kulturális kontextust. És nyilvánvaló, hogy minél erősebb, jobb, minőségibb e kontextus minden egyes alkotóeleme, annál értékesebb a kontextus egésze. Ezekkel a gondolatokkal kívánok a Szlovákiai írók Szövetségének nevében, és kissé szerénytelenül a magam nevében is az Irodalmi Szemle szerkesztőségének sok jó szerzőt, színvonalas anyagokat, és főleg azt, hogy egy-két hónap múlva majd jól érezzék magunkat a Szlovákiai írók Szövetségének kebelében. Köszönöm a figyelmet. Haraszti Mária fordítása Dusza István Költőröptetés, avagy változatok a lírára Végigolvasva a harminc esztendő alatt az Irodalmi Szemlében napvilágot látott versek többségét, meggyőződésemmé lett, hogy mindannak, amit csehszlovákiai magyar lírának nevezünk, nincs a folyóirat indulásához mereven köthető szakasza. De még csak a sokat emlegetett „költőnemzedékek” indulása sem szakaszolja a csehszlovákiai magyar líra történetének legnagyobb eredményeket hozó harminc esztendejét. A líránkban bekövetkező változások, bár minden esetben befolyásolták a fősodor irányát, nem merev korszakhatárok között jelennek meg. Minden változás, minden irányzat az akció-reakció elvének folytonossága révén alakult ki. Éppen ezért, az Irodalmi Szemlében harminc év alatt megjelent verseket olvasva, minden eszébe juthat az olvasónak, csak a nemzedékek egymásutánisága nem. Végeredményben a csehszlovákiai magyar lírának (megjegyzem: az irodalom egészének sem) nincsenek nemzedékei abban a klasszikus értelemben, mint ahogyan jelöljük a történelmi mérföldköveket jelentő forradalmak nemzedékeit. Ez a „nemzedékesdi” játék teljes egészében védekező és támadó reflexek hordozója. A tolerancia hiányát az elválasztó jegyek túlhangsúlyozásával, alaptalan vádakkal, érdemtelen meg- és kitagadásokkal takargatjuk, ahelyett hogy csoportokról, netán véd-, dac- és érdekszövetségekről beszélnénk. Nyíltan jelezve, hogy mindaz, ami a líránk utóbbi harminc évtizedéből az Irodalmi Szemlében tükröződött — versekben, vitákban és kritikákban —, mégiscsak egyetlen folyamat volt. Mi mégis inkább osztá
