Irodalmi Szemle, 1989
1989/2 - Cselényi László: Aleatória, avagy a megíratlan tartomán (II. rész)
Szerencsére nem mindenkinek volt ez a véleménye. Amikor megkaptam az Irodalmi Alap ajánlatát, hogy menjek „ki a terepre”, azonnal munkához láttam. Egy évig voltam odahaza, Gömörben, s dolgoztam tovább a kötetemen. Igen, azon, mert továbbra is az a véleményem, hogy az ember egy könyvet ír egész életében. így elsősorban is visszanyúltam valamikori elképzelésemhez. A Ballada a földről címmel tervezett kötet volt ez, amelyből annak idején elkészült néhány vers és néhány próza. Aztán itt volt ez az érthetetlen Összefüggések című kötet, végül a legfrissebb anyag, amely a kettőnek a szintézise. 4/3/4 Steiner egyik fontos gondolata a nyelvnek a fénnyel, a csönddel és a zenével való határairól szól. Ez a gondolat több ízben megismétlődik. Egy helyen Valéryt idézi, amint a Gide-hez írott levelében a Lohengrint magasztalja, mondván: „Van-e írott lap, amely fölérhetne a Grál-motívum néhány hangjegyének magasságaiba?” Másutt a költő afölötti diadalmas öröméről ír, hogy (mármint a költő) majdnem muzsikus (lásd Mallarmé, Auden). A legprecízebben azonban így fogalmaz: 4/4/1 Mégpedig olyan idegenben, ahol én egy kukkot se tudtam szlovákul, a többiek meg (az osztálytársaim, tanítóstul] egy kukkot se tudtak magyarul. Csak mostanában tűnődtem el azon, hogy nincs-e ebben valami hasonlatosság a zsidó-sorssal. Már ti., hogy elnyomott helyzetben az ember inkább meg akarja mutatni, hogy mit tud. Az én esetemben ez úgy történt, hogy az első jolsvai évemben csak a tanítóm jóakaratán múlott, hogy nem buktam meg. A következő évben már jó közepes tanuló voltam, mire pedig az első „polgáriba” kerültem, már az osztály élvonalába „küzdöttem föl” magamat s maradtam tovább is, egész az érettségiig a jelesek között. 4/4/2 1967 vége így derül ki a turpisság. Szonya nem konyhalány. Szonya pszichológus. Gyakorló orvos. Dr. X. Y.-ová. Nem akarok hinni a fülemnek. Mit keres egy pszichológus itt, a büfékocsiban? — A titkot — mondja. — A kalandot? — kérdem. — A titkot — mondja. Zólyomban kiszáll. Előveszem a főnökét, a pincért. Gnómszerű emberke. Egész úton henceg s itatja a vendégeket. — Igaz, hogy ez a nő orvos? — Igaz. — Mit keres itt akkor? — Jó nő — mondja. — Lehet vele barátkozni. Volt már velünk többször. Bulgáriában is. — Rossz házasság — kacsint. Szonya. 4/4/3 Szülőföldem, Gömör az egyik oldalon, Pozsony, Párizs a másikon. Az e két véglet között ingázó, egyensúlyozó, utát kereső individuum. Az egyén, aki el4/3/3 1975
