Irodalmi Szemle, 1989

1989/2 - Cselényi László: Aleatória, avagy a megíratlan tartomán (II. rész)

péntek

Délben kezdődött, két deci bor mellett. Azután délután. Azután este. Ugyanebben a borozóban, most már a cimborák közt.

— Elhiszitek ti azt, hogy nem látott engem?

— Bezzeg, ha odacsapsz egy borospoharat, bizonyosan észrevesz.

Este a Dévény. Mimi. Szevasz. Szevasz. Hogy mikor láttalak utoljára.

— Nincs kedved lejönni hozzám?

— A férjemet várom. De azért csak ülj le. Itt egy barátnőm, mutatkozzatok be.

— Marika.

— Gyuszi.

4/1/3

— A Madách kiadó dolgozója vagy. Belülről, a kiadóból nézve hogyan látod irodalmunk helyzetét?

— A kiadó sajtóreferense vagyok, nem a szerkesztője, s minthogy az utóbbi három-négy esztendőben még magánemberként se kérte senki a kiadóban a véleményemet irodalmi kérdésekről, így erre a kérdésre nem tudok válaszolni.

— Egy évig alkotószabadságon voltál. Min dolgozol? Megtörik végül a hosz- szú hallgatás varázslata?

— Ez nem tőlem függ. De el kell még mondanom, hogy bár soká tartott válság-periódusom, ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem írtam.

4/1/4

Dráma? Nevezhető-e drámának egy majd hatvaníves szöveg? Tény, hogy Kraus roppant műve párbeszédek sorozata, témája pedig maga az emberiség. Világdráma tehát, amilyen a Faust vagy Az ember tragédiája. A konfliktus pedig, mint láttuk, az emberiség nagy katasztrófája, az első világháború, az emberiség végnapjai, úgy, ahogy azokat a szerző elképzelte. Csak találgatni tudjuk, mit szólt volna ahhoz, hogy az emberiség még egy újabb, az előbbinél sokkal végzetesebb világkatasztrófát is átvészelt, még abba se pusztult bele, s Kraus utódainak, a ma íróinak, okkal van joguk újra attól rettegni, hogy egy esetleges harmadik világháború valóban a Kraus megjósolta végnapjait jelenti-e majd az emberiségnek.

4/2/1

Azért térek ki erre ilyen részletesen, mert a Gömörtől Párizsig ívelő útszakaszban fontos hely illeti meg az 1947-es esztendőt. Nemcsak a csehszlovákiai magyar kisebbség szempontjából, már t.i. hogy ekkor mozdítottak ki ősi fészkéből kétszázezer felvidéki magyart, ez csak annyiból érinthet bennünket, amennyire egyéni sorsom összefüggésbe hozható a tágabb történelmi zajlássa]. Nos, minket ugyan nem telepítettek ki Magyarországra, nem toloncoltak ki Csehországba, ellenben kiraktak bennünket bútorostul a szabad ég alá, menjetek isten hírével.

4/2/2

Nem bírom idegekkel, lemegyek Tornaijára. Mit lehet Tornaiján csinálni? Beülni a Centrálba és várni. Várni, hogy megjelenik valaki. Ha a legutolsó kurva is, mindegy. Valaki, két hónapja volt az érettségi találkozónk. Istenem, mennyit gondoltam én Párizsban erre a találkozóra! A hetedik emelet kőkemény sezlonán. Lépcsőmosás közben. S mi lett az egészből? Tíz esztendő múltán mi lehet harminc emberből? Mit érezhetnek egymás iránt?

4/1/2