Irodalmi Szemle, 1989

1989/2 - Cselényi László: Aleatória, avagy a megíratlan tartomán (II. rész)

Ám ahol a legnagyobb a szükség, ott a legközelebb a segítség. Hogy ez valóban az volt-e, bajos eldönteni, én akkor mindenesetre megváltásnak véltem az egészet. Mert ez az én bukásom 47-ben történt, s 1947 nevezetes esztendő volt a mi életünkben: a kitelepítések éve. S a mi falunkból, az alig 100 lakosú kisközségből több mint negyven családot telepítettek át „magyarba”. Gyakorlatilag a fél falut. Köztük persze az én legszűkebb környezetemet, nagyanyámat, ke- resztszüleimet, a távolabbi rokonokról már nem is szólva.

3/4/2

csütörtök

Az a bizonyos történet azzal ért véget... Egy őrát várt a megbeszélt randevúra. Aztán elment. Mérgében tért be az első borozóba. S földbe gyökerezett a lába. Ott volt a nő is. Két férfi közt ült egy homályos bokszban. Zavarában a férfi nem tudta, mit csináljon. Hátha csak rosszul látott? Odament a pulthoz, rendelt két deci bort. Fél óráig szopogatta, közben a nőt nézte. Az meg csak bámult a semmibe. Lehetetlen, hogy ne vette volna észre.

— Igen, láttalak.

— Láttál? Te engem?

— Miért? Te nem láttál engem?

3/4/3

1975

S ha már Gútornál tartunk! Tizennyolc kilométerre van Pozsonytól ez a csodálatos felső-csallóközi falucska, remek emberekkel, csodálatos Duna-parttal. Ha rajtam múlna, akár fölcserélném a mostani környezetemmel. De úgy hírlik: ez az egész paradicsom pusztulásra van ítélve. Állítólag egy hatalmas víztároló lesz itt, s az egész környék, kertestül, fástul, erdőstül víz alá kerül. Ha így lesz, egy újabb merénylet lesz a természet s az emberiség ellen. Gondold csak el: a környezetvédelmi szakemberek szerint a rendezés után állítólag a talajvíz az egész Csallóközben két méterrel alább szállna, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a Csallóköz növényzete teljesen elpusztul. Kell még ehhez az atombomba?

3/4/4

„Ami meghalt, az a német nyelv — mondja Steiner. — Nyisd ki az újságokat, a képeslapokat, a népszerű és tudós könyvek zömét, melyek az új nyomdagépekről lezúdulnak: nézz meg egy német színdarabot, figyeld a nyelvet, hogyan beszélik a rádióban, hogyan a Bundestagban. Ez a nyelv többé már nem Goethe, Heine, Nietzsche nyelve. Még csak nem is a Thomas Manné. Valami óriási ártalom érte. Zajt csap, hangot ad. Még közöl is, de a közösség érzését nem teremti meg(...) A stílus helyébe a retorika lép. A pontos köznyelvi használat helyébe a zsargon. A nyelv már nem élesíti a gondolatot, hanem elködösíti (...) A nyelv már nem kaland (....) Röviden: a nyelv már nem él, csupán beszélik.”

4/1/1

Máig sem világos, minket miért nem vittek el. Se „magyarba”, se „csehbe”. Sokáig úgy gondoltam, hogy azért, mert apám nem földműves volt, hanem kőműves, birtoka nem volt, márpedig kitelepíteni főleg a „birtokosokat” telepítették, hogy legyen mibe beültetni a Magyarországról idecsalogatott „szlovákokat”. Csak az apám halála után derült ki azonban, hogy ő volt az egyedüli a tíz testvér közül, akinek „elkonfiskálták” a valójában nem is létező vagy csak nagyon csekély vagyonát. S most, negyven év után nekem került jókora utánjárásba meg „szocialista összeköttetésbe”, hogy töröltessem a konfiskációt.

3/4/1