Irodalmi Szemle, 1989
1989/2 - Cselényi László: Aleatória, avagy a megíratlan tartomán (II. rész)
Van egy széles körben elterjedt, bár egyelőre csak homályosan kialakult föltevés a nyelv erőtartalékainak bizonyos kimerüléséről a modern civilizációban, a szavak brutalizásáról és devalvációjáról korunk tömegpolitikájában — írja Steiner —. Mi mást lehet még mondani? Hogyan talál fülekre az, ami eléggé új és eredeti ahhoz, hogy érdemes legyen elmondani a szavak devalvációjának ricsajában? 3/2/1 A második osztályt, mert már csak az nyílott meg egy esztendő múltán, már a szlovák iskolában lézengtük át. S még szerencsénk is volt, mert az első szlovák „kisasszonyunk” Zoller Samu kolléganője volt (Zoller Magyarországra települt tüstént az első menekülő-hullámmal), s ugyanolyan magyar volt, mint mi. Most aztán tessék elképzelni a kafkai szituációt, a vak vezet világtalant komplexust: (szlovákul alig gagyogó) magyar tanítónő szlovákul mukkanni se tudó magyar gyerekeket tanít szlovákul. 3/2/2 kedd Kezdjük hát elölről! Adva van egy férfi. Úgymint Ädám. S adva van egy nő. Úgymint Éva. Megismerkednek. Megszeretik egymást. Azután elválnak. Véget ért hát megint egy történet. Döbbenten állok az utcán. A világ rohan tovább kitaposott útján, észre sem veszi, hogy egy ilyen banális történet vé- getérte egyik pillanatról a másikra milyen üressé tette. 3/2/3 1975 Csak egy példát mondok: Pozsony legsűrűbben lakott területe fölött szombatvasárnapokon permanens repülőgép gyakorlatozások vannak. Részletezzem tovább? Az utcánk egy aránylag új negyedben van, teli fiatal házasokkal, apró gyerekekkel, akik éjjel-nappal indiánosdit játszanak az ablakom alatt. Mit mondjak még? Alkotni, alkotni, de hol? Azt hiszem, Zelk Zoltán mondotta volt, hogy ahol megjelenik a tranzisztor, onnan menekülnek a múzsák. Hát a tranzisztor már sehol sem hiánycikk! 3/2/4 „Az U.S.A. irodalomtörténeti jelentősége elsősorban technikai vívmányaiban van — írja Valkay Sarolta. A mese és a tényanyag, a dokumentális valóság ösz- szefonása, egymás mellé rendelése Dos Passos találmánya.” Miből áll ez a találmány? Az író, talán a film hatására, elsőként jött rá, mennyire hasznosítható az új művészeti ág jó néhány „fogása” a modern epika megújításában. Az összesen 68 HÍRADÓ példának okáért és az 51 LENCSEVÉG. A „lencsevégekben”: belső monológszerűen, igen költői nyelven és képekben, az íróval jól azonosítható egyén szemével láttatja a kort. Az újságcikkekből, kiragadott bekezdésekből és mondatokból, hirdetésekből, népszerű — hazafias, mozgalmi vagy ostobán érzelgős — dalokból fölépített „híradók” megtörik az elbeszélés folyamatosságát a szemnek is üdítő betűtípusokkal és tördelésükkel. S végül a híradók és lencsevégek mellett a trilógia legzseniálisabb részletei: az „életrajzok”, politikusok, gyárosok, feltalálók, művészek, karrieristák biográfiái. A korabeli Amerika szinte teljes panorámája. 3/1/4
