Irodalmi Szemle, 1989
1989/10 - HOLNAP - Tsúszó Sándor: (Nyitra környékén megtalált versei) Júliához; Nagyapám biciklizni tanul...; Őszelő (versek; közreadja: A. Szabó László)
ha lehet, még nagyobb értetlenséget váltott ki a Tsúszó-rajongók körében a mesterük hagyatékával való több évtizedes mostoha, megbocsáthatatlan és felelőtlen, önös érdek uralta bánásmód. Tsúszó hazahozatala az európai íróközösség sürgető feladata! Tsúszó Sándor Nyitra környékén megtalált versei Júliához csendes nyári reggel némán elmerengek fényes tüze éget Júliám szemednek lomhán lépek párat közben meg-megállok nem tudom feledni kedves pillantásod átok ül énrajtam kegyetlen nagy átok elszakítnak tőlem mint szártól a virágot vigaszt keresnék én gyógyírt e nagy búra csendes nyári reggel némán bandukolva Őszelő hallgat a hűs liget titkolja bánatát hirtelen megremeg szél suhan rajta át parányi kismadár trioláz egyedül számára nincs határ megkísért s elrepül már jó ideje nem tudom bevégezni mondatom versek vészharangját monoton kongatom Nagyapám biciklizni tanul... nagyapám biciklizni tanul a fészerből előkotor egy vázat és két kereket megmosolyogják a gyerekek ezt a rozsdás járgányt és persze nagyapámat is milyen csodabogár ez az öreg a kormányt fogja erősen el nem engedi közben próbálna nyeregben maradni és tekerni is jó lenne hogy azért ha lehet haladjon előre vagy legalább úgy tűnjön hát álljon meg a világ (vagy a menetJ hiszen ő már semmit nem tehet öreg fejjel kormányozni nem egyszerű dolog főképp ha a két kerék nem egyszerre forog remélem hogy a mai nap nem üt ki balul hogy apai nagyapám biciklizni tanul Közreadja: A. SZABÓ LÁSZLÓ
