Irodalmi Szemle, 1989
1989/10 - HOLNAP - Tsúszó Sándor: A vers felelőtlensége (Levél a szerkesztőknek)
hisz minden olyan igen nagyon sűrítve egyszerre torlódva történik teljesen függetlenül tőlem s akaratomtól meg nem birkózom már a jelenkor állandóan nem véletlenszerűen fejemre koppanó newtoni tételeivel téziseim sutba vágom mostan most van most élem világom nem bánt engem senki semmi egyedül kell mindig lenni óvatosan bizakodón szomorún lenni lesni mi van tegnap mi volt holnap mi lesz ma Közreadja: Sz. Z. Tsúszó Sándor A vers felelőtlensége (Levél a szerkesztőknek) Furcsállják csak, uraim, a címet! Tegyék maximális lelkinyugalommal, aztán kezdjenek valamit vele. A Vers felelőtlen! Mert a legjobb versek mindig akkor jutnak az eszembe, amikor a kezem ügyében sem toll, sem papír. Csak hiányos, rossz emlékezőtehetségemre vagyok utalva. S miért nincs nálam papír? Mert a költőt nem tartja el a múzsa! Nem élhet az ihletett ambróziás pillanatokból, miket a Parnasszuson tölt el soványka képzeletében, miután felpegazolt oda. A költő bár nem éhezik, nem élhet meg verseiből. A költő enni, inni, öltözködni, dohányozni, lakni is szokott. Tehát eladja elméjét, munkaerejét, s kényelmetlen, kényszeredett gondokkal töri amúgy is megtöretett testét. Kérdve kérdem Önöket, uraim, ezt érdemli a költő?! Babtermesztő legyek, hogy babért kapjak babért, mit levesembe tehetek csupán?! Finom, szárnyaló lelkem talán smafu? Nahtkasz- likat meg gépzongorákat cipeljek talán, hogy vasárnaponként a kertvendéglőben teljen egy gyönge fröccsre, barna felöltőkre?! Igen, felelőtlen a vers. Óh múzsák, minek is vagytok, ha csókotoktól korog a gyomor, s a hű szerelmesnek sem küldhetek ötven rózsát, mert majdra a zsidó sem ad! Felelőtlen vagy, költő! Nem vagy időszerű! Nézd magad! Ki vagy? A Kortársak Baumgarten-díj után, kötetek halmazával, s míg te néhány összeütött vers babérjain csülkös bablevest főzöl! Légy világkanális, döbbenetes varázs, avantgarde parázs, vívódó töprengő, nagyágyú, énekeld biztos hangon tisztának tűnő himnuszaid! Legyen káromkodás a vers! Istenkísértés, bajvívás a majdnem lehetelennel. Le a vasárnapi költőkkel, le a vasárnapi írókkal, le a vasárnapi irodalommal! Igenis LE! Miért parázslanak homályban olyan elmék, mint, mint... sorolhatnám!
