Irodalmi Szemle, 1989
1989/10 - KRITIKA - Lanstyák István: Helynevek a múló időben (Püspöki Nagy Péter: A Csallóköz neveiről)
A kit nép egyébként a történelmi források tanúsága szerint valóban élt ezen a területen — e tény ismerete irányította a név megalkotójának, I. Ferdinánd udvari orvosának és történetírójának, Lazius Wolfgangnak a figyelmét a Zituatu helynévre, mely némileg hasonlított a kitek nevére. A másik hasonló indítékú névalkotás már nem mondható ilyen „sikeresnek”; ám az ennek eredményeképpen létrejött név, az Insula Scironum ’Szkírek szigete’ annál érdekesebb adalékokkal szolgál a 18. századi tudomány- és művelődéstörténet számára. 1746-ban Mikovinyi Sámuel, akit a tudományos kartográfia első hazai művelőjeként tartunk számon, javaslatot terjesztett föl Mária Teréziához Magyarország részletes térképének elkészítésére. Az ország korabeli földrajzi viszonyait ábrázoló térképek mellett olyan történelmi térképsorozat elkészítését is tervbe vette, amely éppúgy bemutatná az egykori Pannónia és Dácia római emlékeit, mint a Kárpát-medencében a honfoglalás előtt élő más népek (szarmaták, gótok, avarok stb.) által hátrahagyott emlékeket. Püspöki Nagy Péter joggal teszi föl, hogy e tervek alapján készítette el Tomka Szászky János, a pozsonyi evangélikus líceum történelemtanára és rektora a korabeli Magyarországot ábrázoló kilenc térkép mellett hazánk első történelmi térképsorozatát. A nyolc történelmi térkép közül többön is szerepel a sziget Insula Scironum néven. Püspöki Nagy Péter a történemi kútfőkre támaszkodva részetesen ismerteti a szkírek történetét, s kimutatja, hogy a germán népek családjába tartozó szkírek egy része Attila halála után tovább élt a Kárpát-medence egyes területein, de nem a Vág és az Ipoly közti területen, ill. a Csallóközben, ahogyan azt Tomka Szászky föltételezte. A név tehát a források téves értelmezésén alapul. Szerzőnk azt is észreveszi, hogy Tomka Szászky egyik téves feltétlezése — a forrásokban szereplő titokzatos Bollia folyónév- nek az Ipoly folyóval való azonosítása — túlélte szerzőjét, s máig is jelen van az ókortudományban, anélkül, hogy a kutatók sejtenék, kitől származik ez a föltevés. Maga a név, az Insula Scironum viszont alig néhány évtizeddel élte túl tudós alkotóját. A sziget német neve, a Schütt, ill. a Schüttinsel — a magyar Csallóköz névhez hasonlóan — ősi és egyedüli neve a területnek. Az eddigi legkorábbi okleveles előfordulása 1413-ból volt, szerzőnk azonban Pozsony Város Levéltárának középkori anyagában ennél korábbi adatokat is talált, így most már a nevet 1387-től tudjuk hitelt érdemlően igazolni. Mivel ez után a többi adat sűrű egymásutánban jelentkezik, joggal tehető föl, hogy a név valójában sokkal régebbi. Emellett szól esetleg az ún. Váradi Regestrum (tüzesvaspróba-lajstrom) 1222-ből származó de villa Shut adata, amelyet azért nem szokás a Csallóköz német nevének első előfordulásaként kezelni, mert a villa szó falunevekkel kapcsolatban volt használatos, a Csallóköz mint tájegység nem lehetett latinul villa. Szerzőnk azonban elgondolkodtató érveket hoz föl amellett, hogy a villa sző később is bekerülhetett a szövegbe, melynek eredetijét egyébként nem ismerjük, csupán 1550-ből származó nyomtatott kiadását. A sziget német neve az évszázadok folyamán csak annyiban módosult, hogy miután a nagyjából a mai Kis-Duna helyén folyó Csalló megszűnt a Duna főága lenni, s a főág fokozatosan a mai mederbe terelődött át, az addig egységes Schütt, ill. Schüttinsel nevet differenciálni kezdték. A szigetnek a mai főmedertől északra eső részét, tehát a mai értelemben vett Csallóközt Grosse Schüttinselnek (’Nagy Csallóköz’), az attól délre eső részét, tehát a mai Szigetközt Kleine Schüttinselnek (’Kis Csallóköz’) nevezték el. — Érdekes eredményre jut a szerző, amikor ezt az eljárást összehasonlítja a vízrajzi változásoknak a magyar elnevezésre való kihatásával. A magyarban a Csallóköz név leszűkült az új főmedertől északra fekvő területekre, az attól délre eső részek pedig új nevet kaptak, a Szigetközt. A szerző ebből a különbségből arra következtet, hogy a szigetnek — egyébként csekély számú — német lakói jobban megőrizték az integritásukat a nagy népmozgalmakat kiváltó török hódoltság korában, mint a magyar lakosság. A szigetre ugyanis a 16. század második harmadától nagy számban érkeztek új telepesek; ezeket nem kötötte a korábbi hagyomány, s így a vízrajzi helyzet megváltozásával tudomásul vették a Csallóköz új kiterjedését. A Schütt(insel) név nemcsak abban hasonlít a Csallóközre, hogy ősi, természetes keletkezésű és egyedüli német neve volt a szigetnek, hanem abban is, hogy ezt is sokféleképpen próbálták magyarázni. A szerző csak a Magyarországon keletkezett, ill. ott