Irodalmi Szemle, 1989
1989/10 - KRITIKA - Lanstyák István: Helynevek a múló időben (Püspöki Nagy Péter: A Csallóköz neveiről)
Lanstyák István Helynevek a múló időben Püspöki Nagy Péter új könyvéről Az az olvasó, aki könyvesboltjainkban fölfedezte és megvásárolta Püspöki Nagy Péter történész új, már vonzó külalakjával is méltán figyelmet keltő, szép kiállítású könyvét, A Csallóköz neveiről címűt,1 olyan mű birtokosának mondhatja magát, melyhez hasonló eddig még nem látott tájainkon napvilágot. Az idegen nyelvű összefoglalókkal és mutatóval együtt több mint háromszáz oldalas könyv egyetlen tájegységnek, a Duna legnagyobb szigeteként számontartott Csallóköznek ismerteti a különböző korokban és különböző népek körében született elnevezéseit. A neveket, valamint az azok megfejtését célzó kísérletek eredményeit bemutatva elénk tárja e számunkra annyira fontos tájegység múltjának számtalan érdekes és eddig kevésbé vagy egyáltalán nem ismert mozzanatát. A névtudomány művelői egy-egy földrajzi alakulat neveinek rendszerint egy-egy szótárbeli szócikket, legföljebb egy rövidebb-hosszabb tanulmányt szentelnek. Püspöki Nagy Péter történész egyetlen tájegység neveinek majd kétszáz oldalt szentel könyve érdemi részében. Miből adódik ez a hatalmas többlet, a várt és eddigi tapasztalataink szerint elvárható terjedelem tízszerese? Érdemes egyáltalán egyetlen földrajzi alakulat neveire annyi időt, energiát, nyomdai ívet pazarolni? — Amikor a továbbiakban Püspöki Nagy Péternek ezt az új könyvét ismertetjük, voltaképpen végig ezekre a kérdésekre próbálunk válaszolni. Pontosabban: az elsőre. A második ugyanis az első megválaszolása után költői kérdésnek bizonyul. Azok, akik a könyvet nemcsak megvették, hanem el is olvasták, bizonyára észrevették, hogy a címe — A Csallóköz neveiről — túlságosan szerény: jóval kevesebbet ígér, mint amennyit a mű ténylegesen nyújt. Ilyen, „rólről”-lel végződő címeket folyóiratcikkek, tanulmányok szoktak viselni; ezek „rólről”-je arra kíván utalni, hogy szerzőjük nem törekszik teljességre, inkább csak adalékokat óhajt szolgáltatni a címül írt témához. — Mindez nem áll Püspöki Nagy Péter könyvére, tekintve, hogy az az adott kérdéskör lehető legteljesebb összefoglalása, melyben az elődök munkájának mélyreható ismerete szerencsésen ötvöződik saját kiterjedt kutatásainak eredményeivel. — De meghazudtolja a munka saját címét azért is, mert valójában nemcsak nevekről van benne szó, hanem a nevek kapcsán nagyon sok más, nem kifejezetten névtani kérdés is felszínre kerül az adott tájegységgel és számos más, a témával valamilyen módon összefüggő kérdéssel kapcsolatban. A munka messze túlmutat azon, amit a névfejtésben eddig megszoktunk: nem pusztán visszavezeti a vizsgált helynevet egy személynévre vagy közszóra, hanem a név mögé fölvázolja azt a társadalmi-történeti hátteret, amely az adott magyarázati lehetőséget hitelesíti — vagy éppen kétségbe vonja. — Végül pedig a munka többet ad, mint amennyit ígér azért is, mert nem titkolt célja, hogy módszertani szempontból is példaként álljon a leendő névfejtők előtt, egyfajta bevezetésként is szolgáljon a névfejtés tudományába. A témaválasztás több szempontból is rendkívül szerencsésnek mondható. A Csallóköz mint a Duna legnagyobb szigete a maga évezredes magyarságával a történelmi Magyar- ország jellegzetes, országosan ismert tájegységei közé tartozott; de a sziget sajátos Kritika
