Irodalmi Szemle, 1989

1989/1 - HOLNAP - Pálovics László: Szupernóva-robbanás (elbeszélés)

valahogy megbotlott, lábai összeakadtak, és kecses ballisztikus ívben berepült a kádba. Rémülten ugrott ki belőle, és visszarohant a szobájába. Az íróasztal fiókjából lázas sietséggel kereste elő szivacslabdáját. „Ha kettőnél többet pattan, egyszerű véletlen; ha viszont kevesebbet, akkor valami szörnyűség fog^ történni.” Feldobta labdáját, és izgatottan várta az eredményt. A labda kettőt pattant, és halkan végelgyengült a szoba padlóján. így a kérdés nyitott maradt, mint egy szúrt seb. A. I. fejcsóválva vonult vissza a fürdőszobába, igaz, útközben a válla fölött leköpte a küszöböt.

Jól elrendezték ezt a világot, mindenkire vigyáznak, ügyelnek. Vigyáz, irányít a Tao, ugye, Lao-ce? A Moirák pergetik a fonalat, és nyiszálnak, nyiszálnak: állandóan. Nem kerülhetem el Karmámat, és ez végeredményben nem is olyan kényelmetlen. Hatalmas asztalnál ülnek a hindu, görög, kelta, kínai sorstábornokok, és ötmilliárd-valahány gyufaszállal űzik kisded játékaikat. Miért kellene minden pillanatban újra analizálnom azt a percet, amelyet az előbb dobtam ki magamból? Ha a zsebemben van egy patkó, attól függetlenül agyonrúghat egy ló, a hóhérnak is lenyeshetik a nyakát. És mi van? Azt mondod, ember- központúság. Mi van? Öh, már eszmeközpontúság! Mi van? Semmi. Igen, a nagy semmi, nulla, haha, egy nagy nulla.

A reggeli toilette A. I. Lajosnál sosem tartott sokáig, és mikor 6 perc 36 másodperc múlva megjelent, haja csodálatos varkocsokba volt befonva, amelyek szimmetrikusan simultak koponyájára: elöl 3 hosszú és két rövid; egyik oldalán 12 közepes, 4 rövid és 1 hosszú; a másikon 2-2 rövid, illetve közepes; és végül hátul öt hosszú. Arcán már nyoma sem volt a reggeli bágyadt mosolynak, inkább valami önelégült görcs szelte át függőlegesen az arcát. Odalépett ágyához, leguggolt, benyúlt alája, és rövid keresgélés után előhúzott egy deszkát és egy hengert. Ezek a szerszámok voltak a reggeli gyakorlatok kellékei, Lajos ugyanis szeretett volna bekerülni az űrhajósképző intézetbe, ebben a szellemben élt, ez a tudat határozta meg szinte valamennyi cselekedetét. A. I. ráhelyezte a vashengerre (m = 30 cm; r = 8 cm) a deszkát (a = 45 cm; b = 9,5 cm; c = 3,1 cm), és könnyedén ráállt. Az egész úgy nézett ki, mint egy miniatűr libikóka, ahol A. I. két lába volt a libikókázó. Hintázgatás közben egyre ismételgette bizalomerősítő mondókáját: „Ha leszek, leszek, űrhajós leszek, annak is pedig legjobbja leszek.” Ezt a gyakorlatot A. I. sok évvel ezelőtt fejlesztette ki, és bizonyos volt benne, hogy ezzel tökéletesen tudja szimulálni, a súlytatlansági állapotot. A gyakorlatot minden reggel pontosan 11 és fél percen keresztül végezte, és ez idő alatt 172,5-szer mondta el mondókáját. A gyakorlat befejezése után leugrott a szerkezetről, és lágyan berúgta az ágy alá.. 7 óráig még volt 12 perce, ezalatt kellemesen megreggelizett. A reggeli egyébként két szelet sajtból, 2 cl napraforgóolajból és egy tubus kenyérből állt. Ezr a tubusos kenyér volt talán a második legnagyobb találmánya a házi lézerpisztoly után. Esténként klopfolóval szétvert három szelet kenyeret, majd az; egészet beleerőszakolta egy üres fogkrémestubusba. Hiába, nehéz egy jövendő' űrhajós élete. A reggeli után fejébe nyomta kedvenc úszósapkáját, bezárta maga mögött az ajtót, és kilépett az utcára.

Az ember életében nagyon fontos a helyes életrend kialakítása. A reggeli mosdás, a torna, az étkezés, és persze a relaxáció, a lazítás — ezek a tevékenységek az egész napot befolyásolják. Mindig kell szakítanunk 5—10 percet az elmélyedésre, meditációra. A reggeli ébredés után néhány pillanatig üldögéljünk az ágy szélén, ezzel megelőzzük a reggeli szédülést. Ne hagyjuk, hogy a nap folyamán borús, gyászos gondolatok férkőzzenek tudatunkba; csak a szép érzéseket,