Irodalmi Szemle, 1989

1989/1 - HOLNAP - Pálovics László: Szupernóva-robbanás (elbeszélés)

derűs képzeteket engedjük közelünkbe. Gondoljunk a Hősre, amikor éppen belemeríti kanalát a gyöngyöző levesbe, vagy a lelkek édeni kanaszta-partijára, amint fejük felett sugárzik a glória. Az ilyen gondolatok ösztönzően hatnak egész személyiségünkre, és tudatalatti agyműködésünket is pozitívan befolyásolják. Meztelenítsük le a történéseket, vessük el a díszleteket, a háttért; csupán a jót, szépet vegyük észre. Így lesz életünk biztonságos és egyszersmind boldog is. A levéltetvek boldogsága fogható ehhez az érzéshez, amikor az áhított levelet megtalálják, a kutyafejű galandférgeké, miközben áldozatos tevékenységüket folytatják.

Az utcán vígan csiripeltek a verebek, A. I. Lajos szíve rögtön áthangolódott, és ugyanabban a ritmusban kezdett csipogni, mint a madarak. Munkahelye, az EGÉSZSÉGÜGYI BETÉT & TOILETTEPAPlR-ELLENÖRZÖ HIVATAL (EBTEH) mintegy 20 percnyi járásra lehetett lakásától, ős egy meglehetősen zajos úton, skorbutos felhők alatt kellett nap mint nap végigmennie. Körülbelül az út felénél lehetett, amikor a másik oldalon észrevett egy csábos szőke jelenséget. Nem volt hűtlen Nanetthez, de a nők esztétikai látványa mindig lenyűgözte. Most is szinte megbabonázva bámulta az óvatosan tipegő szőkeséget. A lány alighanem észrevette, hogy valaki figyeli, mert Lajos felé nézett egy pillanatra. Aztán hirtelen megállt, és hangosan felkacagott, vagyis hogy nem kacagott, hanem szó szerint vihogott, aztán leesett a földre, de ott is tovább rázta a görcsös röhögés. Végül megjelent egy mentőautó, és elrobogott a szőke tüneménnyel. A. I. értetlenül nézett az autó után; újra megbizonyosodott afelől, hogy egy nő reakcióját lehetetlen előre kiszámítani. Aztán összeszedte magát, és nyugodtan folytatta útját.

A Hivatal előtt felnézett az épület tetején meredező szoborcsoportra, amely hűen jelképezte, hogy minden embernek szüksége van WC-papírra. Okos, szép alkotás volt, Lajosnak főleg az tetszett benne, hogy a guggoló férfi és nő arcán világosan felismerhető volt, miért erőlködnek. A munkaidő 7.30-kor kezdődött, és Lajos megint tanújelét adta csodálatos időérzékének: pontban 7 óra 29 perc 56 másodperckor lépte át a Hivatal kapuját; biccentett a portás felé, és fel- caplatott a 3. emeletre. Belépett az irodájába, egykedvű pillantást vetve az odakészített 200 köteg WC-papírra. Az ülőke mellé már odatették a délelőtti és délutáni adag hashajtót, amiből a délelőttit rögtön bekapta. Vagy 3 percig kellett várni a hatást, és végül csak arra maradt ideje, hogy gyorsan lehúzza a nadrágját. Felbontotta az első köteget, leszakított belőle egy darabot, és elvégezte a próbát. Persze az észrevételeit gondosan lejegyezte; az első így nézett ki: 001 4/3 199.10. A számoknak itt megvolt a jelentőségük: az első számcsoport (001) azt jelentette, hogy hányadik kötegről van szó, a második (4) az érdességet (ez 1-től 10-ig terjedt, az egyes volt a legérdesebb, a tízes szinte a selyempapír simaságával vetekedett), a ferde vonal utáni szám azt jelentette, hogy hányszor kell végighúzni a papírt (3-szor), a következő csoport (199), hogy mennyi köteg van még hátra, végül a pont utáni szám azt, hogy hány centiméter papír szükséges a tökéletes kivitelezéshez, ez általában az 5 valamelyik •többszöröse volt (az első esetben 10 cm).

Csendesen dolgozgatott, gondolatai hol az űrhajózás, hol Nanett körül bóklásztak. Mindig remegés járta át, ha Nanettre gondolt; szerette ezt a lányt, de nem értette, miért érez így. Az űrhajózás valami konkrét dolog, de ez a vonzódás teljesen más volt, mindig kibuggyant valahol Lajosból, befolyásolhatatlanná vált. 097 5/7 103.15. Már közeledett az ebédidő, és A. I. ugyancsak jól haladt a munkájával, bár a hashajtó hatása már múlófélben volt. Átadta magát az álmodozásnak, hiszen ezen a napon volt esedékes a találkozás az űrhajózási