Irodalmi Szemle, 1989
1989/10 - Soóky László: Nem bírok az angyalokkal (vers)
Soóky László Nem bírok az angyalokkal Ratkó József emlékéneic Vártuk a havazást de megint a darazsak zúdultak elő egy üreges kerítésoszlop kalapja alól apám nem bírta ezt a feszültséget izgága volt mindig is izgága közéjük durrantott a tizenkettessel de a darazsak mint a denevérek kitértek a sörétrajok elől alulról támadtak kellett volna egy intés egyetlen megátalkodott mozdulat de nem dermedt almafák között álltunk rettegve bimbózástól virágzástól ez az az ősz amely megnyomorít apám már kitárt karral köröz a darazsak mint megszállott héják követik pirkad a temető felől amonnan alkonyodik egyedül nem bírok az angyalokkal a hátország felől elözönlik a kertet körbeülnek mint a tűzimádók nem várhatjuk tovább a havazást nincs út merre mennünk talán ha az órát visszaállítanánk vagy a madarak röptétől tennénk függővé az időt csupa feltételezés mindig más város más tanya más zug temetőkből fölsejlő jövendő egyszeri optimista elmúlás elmúlás és köd mely ráfeszül a tájra akár a bilincs mennyi asszony vár egyszerre feloldozásra mondottam ondónevelő ez az idő nemzésre halálra is alkalmatlan erőtlenek még a temetők hiszen mind rokkantak akik tartják csak marni tudnak s utólag bölcselkedni TÖRVÉNYTELEN HALOTTAID
