Irodalmi Szemle, 1989
1989/10 - Soóky László: Nem bírok az angyalokkal (vers)
Kedves Jóska itt küldöm a tűzpiros halált, nehezen jutottam hozzá, egy üveg vodkát kért érte a Tulajdonos. Expressz küldöm s ajánlva, ne kelljen soká várnod. A postás majd a fejfád mellé teszi, közvetlenül a bátyus bárányka alá. Jó fajta, ne félj, elbánik mindannyiunkkal, ő rendezi el a kiválasztottakat. Lehet, ott lesz még Mihály-nap előtt. Vigyázz magadra, Jóska, nehogy felfázz a ravatalon, meghűlve kivethet magából az anyaföld is. Az új címedet már tudom, bizarr ötlet volt tőled ez a lakásváltoztatás, lehet, a múlt majd téged igazol. Üzentem érted visszaküldted a halotti maszkodat majd elmegyek a sírodhoz így találkozzunk legalább ősz lesz akkor reggel és hideg épp számadásra való idő a nap pirosából alábuknak a vadludak kiforrt a borom ihatnám az egészségedre tebenned uram újra csak tebenned haza otthon hajlék nélkül vedd magadhoz ezt az árvát ültesd a jobbodra megfejti néked a halottak titkát mert tudója ő a titkoknak mindig is tudta olvasott asszonyölből elhajtatott magzatból igaz híved volt hitt a reménytelenségben A lagziból persze semmi sem lett ősz volt akkor reggel és hideg. Körbekárogtak a varjak napnyugatról mentünk napkeletnek kocsma és nő nélkül. Az égről leperegtek a csillagok üres lett mint a halálraítélt százados parolinja. Üt sem volt már csak ősz és hideg szárnyra keltünk köröztünk köröztünk dideregve a síkon tébolyult menyasszony futott nem láttuk a farkasokat. Pedig vannak. mégis az enyémek ők immáron csak az enyémek periszkóp-szemükkel már csak engem néznek hangtalan hírhozók nyelvtelen hírvivők
