Irodalmi Szemle, 1989

1989/10 - Keszeli Ferenc: Frivolíra (Limerickek)

Volt egy nőm, úgy hívták, Szeréna. Sikoltott, akár a sziréna.

A csúcson nem kapott levegőt, ilyenkor a szusz is belenőtt. Ekképpen végződött a szcéna.

Volt egy nőm, úgy hívták, Albina, ágyéka? — akár egy turbina. Fanszőre ébenfa színű, ettől volt szegény fasza nő. Mára a haja már platina ...

Szerettem nejemet, Kárment, sajnos, a gatyám is ráment.

Kifosztott, megcsalt, lopott, ezért lettem ily kopott. Lelépett, s mondott egy áment.

Volt egy nőm, úgy hívták, Margit. Imádta szegény a kvarglit.

Sosem volt szegényen bugyi, úgy bűzlött, akár egy budi. Kolbászból lenyelt egy stanglit.

Rugalmát vesztette Dénes, puha lett, akár egy krémes.

Búsult is szegény eleget, nem tudott csinálni gyereket. Dénesnek sorsa, lám, rémes.

Sohasem szerettem Magdolt, így hát a fuvolám megdőlt.

Egyszer csak érzem, hogy fuvall ám, s szellőnek mered a fuvolám .. .

... ki is nyílt gyorsan a magbolt.

Volt egy nőm, úgy hívták, Ibolya, rettentő sűrű volt a bolya.

Nem leltem közte a rést, fogtam egy konyhai kést, s megfagyott Ibolya mosolya.

Férjem, kit úgy hívnak, Paszkál, folyton a lábam közt piszkál.

Öreg már szegény, gyagyás, májfoltos, löttyedt, ragyás ... olykor a nászágyba piszkol.

Nagyferenc Katalin: Parasztember