Irodalmi Szemle, 1989
1989/10 - Soóky László: Áttételes rezedaillat és reflexiók (regényrészlet)
Áttételes rezedaillat és reflexiók (részlet egy készülő regény közepéből] 1 Javakorabeli vagyok. Foglalkozásomra nézve valószinűtlenül kis hivatalnok, amit büszkén, mélyen átélt kiábrándultsággal és csökönyös sértődöttséggel viselek. A minap azt álmodtam, hogy szakad az eső, a tobzódó szél kiontotta a petróleumlámpák belét, azok meg csüngtek az égen, mint a halálhajók pántlikái. Csak én hiányoztam az álomból. Egy ideje majdnem mindenhonnan hiányzóm. Vagy nem megyek el, vagy nem is hívnak. A múlt héten aztán feltűnt egy virágzó orgonabokor. Máskor is feltűnt már, de akkor végérvényesen. Vittem a hentesnek egy üveg bort, mert adott a feleségemnek sertéskörmöt, fagyasztott halat és friss pacalt. ígért még bikatökét is, de az nem érkezett meg. A hentest Gyulának hívják, s ha nem tudnám, hogy hentes, bármire megesküdnék, hogy gyomorbajos könyvkereskedő. Megittuk a bort és a húsvágó tőkéről szalámit csipegettünk. Sokat csipegettünk, és nagyon sokat ittunk, mert Gyulának voltak rejtett tartalékai. Erről a Gyuláról az a hír járja, hogy valamikor egy csúfolódó cigánygyereket becsukott a hűtőbokszba és ott felejtette. Szerencsére az üzletbe betévedt valami fejes, aki vesepecsenyét kért és vesepecsenye jobb helyeken csak a hűtőbokszban található. Így aztán a cigánygyerek is, Gyula is megmenekült. Mire az összes bor elfogyott, népes társaság verődött össze az üzletben. Dodóra és Emilre határozottan emlékszem. Énekeltünk. A fogorvos is ott volt, ez biztos, mert ő nem tud magyarul, csak két késsel ütötte a ritmust a pulton. Emil sem tud magyarul. Hogy Antoán hogyan került oda, sejtelmem sincs, annyi bizonyos, hogy harmonikázott. Dodó is harmonikázott. Majdnem mindenki har- monikázott. Másnap reggel aztán feltűnt az orgonabokor. A közepében feküdtem, olyan sűrűségben, ahova befurakodni is képtelenség. Valaki kegyetlenül zongorázott, nem mertem körülnézni. Végül mégiscsak körülnéztem: az orgonabokor a házunk mellett volt, mindenki szükségvizeldének használta. Dodó zongorázott és énekelt, nagy szemétség volt tőle, hogy nem vitt haza, hiszen ajtószomszédok voltunk a lépcsőházban. Dodó agrármérnök és valamikor pozonos volt a trágyaegyetem dixieland zenekarában. Lessie nevű skót juhászkutyája csaholt. Uram isten, hány óra lehet?! Fél hét volt. A fiam kosarát lengetve trappolt a tejcsarnokba. — Szia, apa! — monda. — Anya már nagyon vár. A fiam öt és fél éves, ő a család szemefénye. A feleségemre ütött, aki példás tanítónő. Szerintem nincs is olyan tanítónő, aki ne lenne példás. Amint felálltam, nyomban megkértem Dodót, hogy ne zongorázzon, mert úgy érzem, azt a zongorát üti, amelyik a fejemben van. Hátra volt még a feleségemmel való találkozás. A feleségem kávét ivott és cigarettázott, ahogy az egy példás tanítónőhöz illik, és átnézett rajtam. Leültem az asztalhoz, megpróbáltam őt szugge- rálni, erre ő kivonult a konyhából, mint egy angol fregatt a kikötőből. Magamba roskadtam. A fiam meghozta a tejet és a kiflit, megpróbáltam egészen másra Soóky László
