Irodalmi Szemle, 1989

1989/10 - Keszeli Ferenc: Frivolíra (Limerickek)

Reszeli Ferenc

Frivolíra

( Limerickek ]

Amikor megláttam Rékát, mondtam egy halk heurékát.

De Réka rám szólt: ne Rékázz! Részeg vagy! Inkább rőkázz, de le ne rókázd a Rékát!

Bolond, bolond a Jónás, evezőjével tőn ás,

gödröt a nedves vizen, nézik vagy kilencen-tizen.

Cetet ás ki a Jónás ...

Szeretőm apáca, a neve Paula, hatalmas az öle, akár egy aula.

Sokat dőzsöltek benne a kanok: kispapok, nagyok, ezer kanonok. Paula kibírta, sohasem pirula.

Rettentő némber volt Dagmar, ki egyszer vele hált: dög már. Mindenki holtan esett le róla, meghalt és kihűlt, semmit se szóla Mára mindegyik hideg már ....

Gyönyörű nő volt Anett, akit folyton egy kan ett.

Előtte járt és mögötte, közben az egész nőt megette,

— ezért nincs Anettből szonett.

Szánandó nő a Laura, van szegénynek egy faura.

Fafeje van és falába, fafejet ver ház falába.

Fatököt simogat Laura.

Amit Kant tanított: Kant-tétel.

Amit meg evett: Kant-étel.

Sohasem körmölt kantátát, szonettet, holmi szonátát, tiltotta neki Kant Etel.

Volt egy nő, úgy hívták, Orsolya, pénzzel volt tele a tarsolya.

Csúnya volt, pénzen vett pasast, soványát, púposat, hasast. . . szegény lett, s ecetes mosolya.

Panaszkodik Medvéné: nincs az ura kedvéné’!

Ráadásul ver e Medve, de sosincs megmerevedve!

Rongy az élet verekedve ...!

Nem kell nekem lemezacél!

Nemes lovag, nem ez a cél!

Hányszor mondjam: vesd le vérted, nehogy meggebedjek érted!

Látod, lovag?! Ez az a cél!

Éva isten ellen tett: édenkertben szellentett.

Megijedt az Ádám:

„Ha meghallja, ád ám!“

... és kész volt az ellen-tett.

Ha eljön a takarodó, combod közét vakarod-é?

Vakarod, mert viszket, a lábad meg reszket.

Reszketésed takarod-é?

Sejtem, sőt tudom bizonnyal, hogy uraságod bizony nyal.

Nyal, hiszen nem tud egyebet, dugjon röptében verebet — mikor a veréb szárnyal...

A bátyámnak neve Erik, szegényt az asszonyok verik.

Ha róla bármit is hallasz, úgy szól, hogy Erik egy fallosz. Óvja őt eme limerick.