Irodalmi Szemle, 1989

1989/10 - Duba Gyula: Irodalmi paródiák (Keszeli Ferenc, Balla Kálmán, Barak László, Bettes István, Farnbauer Gábor, Hizsnyai Zoltán, Soóky László, Talamon Alfonz)

is elfelejtette, elragadtatottan bámulta a bűvös tomport, melynek mély belső sugárzása valósággal lenyűgözte, mindig ilyen volt, gondolt T. A.-ra, válság- helyzetekben határozatlan és tehetetlen, mosogatni pedig sosem szeretett, nemhogy sietve elvégezné, és utána a nővel foglalkozna, ám a következő pillanatban a gyertyacsonk ellobbant, és A. T.-nek nem maradt ideje a varázsos női testrész alaposabb szemrevételezésére, a konyhában kihunyt a fény és T. A. beleveszett a sötétségbe, de a ragyogó tompor életet és vágyakat sugárzó látványa dacolni látszott a megsűrűsödő homállyal, bizonytalanná vált s így a képzeletet még inkább ábrándozásra késztető vonalai sejtelmesen tovább derengtek, lassan halványodva, fokozatosan múltak el, mintegy visszahúzódtak a sötétség rejtelmeibe, azonban A. T. tekintetében és ámuló recehártyáján még sokáig megmaradt negatív hasonmásuk búcsúzó csillogása, mint amikor valami elmúlik, de emlékeinkben örökre megmarad. A. T. ismét elindult felfelé, zihálva tört a magasba, mert a bűzfelhők időközben utolérték, oly nagy igyekezettel tartott végső célja felé, hogy a harmadik emeleten a mennyezetbe verte a fejét, lesántultam és púp nőtt a fejemen, gondolta, eddig ennyi az eredmény, ám a cél látható, illetve nem látható, mert sötét van, de megérkeztem, érzem a fejemen. A lépcsők azonban nem vezettek tovább, a háznak nem volt padlásföljá- rója, így padlásszobája sem lehet! Ennek bizonyossága az eddiginél is nagyobb nyugtalansággal töltötte el, égető szükségét érezte, hogy még egyszer átgondolja, ami történt, elemezze az események okait és megtalálja az ősokot, amiből minden következik, valószínűnek tűnt fel, hogy vissza kell majd térnie egészen a szélkakasok hiányáig, mélyen a bensőjébe kell nyúlni és kibányászni onnan az első motívumot, mely arra késztette, hogy sorsa elébe induljon és végzetét keresse az éjszakában, már egészen bizonyos volt benne, hogy az események alakulásában döntő szerepet vitt az a tény, hogy belelépett, sokkal nagyobb a jelentősége, mint ahogy eddig gondolta, talán éppen ez lesz a fő tényező, mindenek magyarázata, amikor eddig ért gondolatmenetében, ismét utolérte a bűzhullám, felszálló energiái beleütköztek a mennyezetbe, a gázok ösz- szesűrűsödtek és kibírhatatlanná váltak, elkábították őt, hatalmas koncentrációba tömörülve fojtogatni kezdték, nincs felelős, gondolta hitehagyottan, tetteinkért magunk felelünk, fulladozva és tapogatózva indult lefelé a lépcsőkön, visszafojtotta lélegzetét, hogy meg ne fulladjon, eszébe jutott, hogy talán T. A. azóta gyertyát gyújtott és tovább tanulmányozza a gyöngyházszín ülepet, de a lemondó bizonyosság alig kibírható súlyával nehezedett rá a felismerés, hogy a ragyogó testrész semmiképpen sem lehet a B. B.-jé, sem a C. C.-jé, akkor hát kié, akármilyen utcai cafaté sem lehet, ha T. A. elmulasztja miatta a mosogatást és megszállott átszellemültséggel egyre csak bámulja, ahelyett, hogy határozott érintései és tettei tárgyává tenné, majd az jutott eszébe, hogyha T. A. valóban gyertyát gyújtott azóta, akkor ő feltétlenül megáll az ablak előtt és bevárja az események alakulását, vagy mosogatni kezd T. A., vagy tettlegesen is a tompornak szenteli figyelmét, majd arra gondolt, hogy a konyhában fény van és talán meglátja a nő arcát, akkor arról is megbizonyosodhat, hogy valóban nem B. B., sem C. C., de akkor ki lehet? Lélekszakadva sietett a lépcsőkön, és szívszakadva várta, hogy szembe jön vele a rácsos ablak homályos derengése, a szerény fénysugár, mely bevilágít a titok közepébe és felfedi a rejtélyt, további lehetőségeket biztosítva arra, hogy felgöngyölítse létkérdései gyötrő gubancát, viszolyogva érezte tenyerén a láthatatlan korlát ragadósan marasztaló, hűvös piszokrétegét, ennek az elátkozott háznak talán nincs is házmestere, ahogy valószínűleg lakói sincsenek, szelek szárnyán repülve a szélkakasok is ezért hagyták el, nem bírták elviselni a tökéletes magány és elidegenedettség állapotát, ahol a hiány a dolgok teljességének megvalósulása, ez szép, okos gondolat, morogta magának A. T., egyre fokozódó nyugtalanság