Irodalmi Szemle, 1989
1989/1 - HOLNAP - Gyetvai Zoltán: Elképzelések (vers)
tített képek statikusságát a vizuális költemény és a felfüggesztett súlyok, valamint a vetítő üveglapján elhelyezett tárgyak mozgatásával ellensúlyozta a szerző. A hatalmas vetítővászon eltávolítása után zajlott Petőcz András előadása a kápolna apszisában. A szerző a közönségnek háttal, gyertyák gyűrűjében ült, teljes sötétségben. Segítőtársa sorra gyútotta a gyertyákat, miközben többrétegű hangzás (akusztikus költészeti repetitív zene, valamint — élőben — repetitív szöveg) töltötte be a kiváló hangzást nyújtó belső teret. A fokozódó hangerő és a félelmet, szorongást sugalló szöveg, továbbá Petőcz rituális szertartásra emlékeztető mozgása a sötétség és a bezártság súlya alatt görnyedő ember féletóiét idézte fel. A félelem konkrét okáról nem tudhattunk meg semmit, ezért az előadás több léthelyzetre is autentikusan értelmezhető volt. A fesztivál jó hangulatú s bizonyára termékeny hatású áttekintése volt a kísérleti költészet legfrissebb termésének. Gyetvai Zoltán Elképzelések „Mert hiába dörzsöljük a tükröt, ha a légypiszok a homlokunkon van” (Farnbauer Gábor) Nekem nem jelent gondot a létezés egyetlen formája sem. Elfogadom vagy elutasítom. Ennyi az egész, s közben ostobán nézem a te harmadik szemed univerzum-fényét. Az utolsó nap És aztán csend lett. És aztán sötétség lett. És aztán üresség lett és semmi. Meg végtelen. A végtelen lett a vég. És a vég vérré vált.
