Irodalmi Szemle, 1989
1989/1 - HOLNAP - Motesiczky Gábor: Megvakult szabadság; Lélekvándorolva (versek)
Motesiczky Gábor Megvakult szabadság Ha alusszák is örök álmuk, mégis halhatatlanok, mert soha nem veszhet, ki nem hagyta el a harcmezőt. Ezüst mellvérteken, hunyt szemek fölött ellépve paripák szügyén, kardjuk markolatán feszülő izmokkal, nyughatatlan bátorságuk bíborszín zászlaját röptetve, kezet fognak a szabadsággal az éhség megvakított ablakaiban. Írországban talán megint nyár van. Lélekvándorolva e pont színhelye elrugaszkodásaimnak mögött em pillantások sóbálványai lant zene élet á Imából feszítő ébredése almásderes csikók d obbantása örvénylő pezsgő sortüzek zuhatagá ban ölelkező végtagok üzenete szilveszteren íllam alá támasztott karom galambdúc burukko ló megelégedés számból fekete galambok raja száll száz szemem meleg fészek honnan bizto nságosan élvezem felhők tejes belsejét márv ánypadlós fatartók a múlt jövő mentő feszül etein zsolozsmázó katedrálisok moraján láva tengert böfögő kürtök ami volt nincs sarkár a állíttatott a múlás rabságát tovább vinne d adták most köröttem követ őröl a csend vi zet iszik a tűz lelkem hangyabolyban ébredt tört vázam oda vetettem hol kőből a kert grá nit virágok achátszemű pávák gyöngyöt szeme zgető mozdulatlansága macskaköves ösvényeke n suhan márványszüzek kikezdhetetlenségében
