Irodalmi Szemle, 1989
1989/1 - HOLNAP - Juhász R. József: Kísérletező költők Tarasconban (jegyzet)
Juhász R. József Kísérletező költők Tarasconban A dél-franciaországi Tarascon város adott otthont az AGRIPPA (a rövidítés feloldása szabad fordításban: a provence-i nemzetközi kortárs költészeti fórumot szer vező társaság] ez évi, sorrendben ötödik fesztiváljának. Az 1988. július 24—30. között megrendezett szemlén tíz ország (Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország, Svájc, Hollandia, Kína, USA, Kanada, Magyarország és Csehszlovákia) ötvenöt művésze mutatkozott be, köztük olyan neves személyiségek, mint Bemard Heidsick, Juilen Blaine, foelle Ieandre (Franciaország), az olasz Sarenco vagy az amerikai John Giorno. A fellépő alkotók és irányzatok változatos képet mutattak. A hagyományos felolvasóesttől az író-olvasó találkozón keresztül (ezt Edmond Jabes, a francia költészet ismert egyénisége tartotta) a lettristákig, performerekig, az akusztikus és számítógépes költészeti előadásokig sok mindent láthatott a közönség. Az előadások egy része egy műemlék kápolnában, illetve előtte zajlott. Ezeken kívül filmvetítés, vizuális költészeti kiállítás, könyvkiállítás, valamint számos kötetlen beszélgetés tarkította a műsort. A fesztivál magyar estjét Papp Tibor, a párizsi Magyar Műhely egyik alapító szerkesztője vezette. Bemutatkoztak: Galántai György, Székely Ákos, Petőcz András (Magyarország) és Juhász R. József (Csehszlovákia). Az estet Galántai György kezdte, az idei, júniusi érsekújvári Stúdió erté- fesztiválról már ismert műsorának angol nyelvű változatával. Hajózási útmutatók, zászlójelek, idézetek a hajózási előírásokból — ezek alkották műsorának keretét. A Du. na-parton árvíz idején készített diafelvételek a hajózási zászlójelekkel, valamint az eredeti közegükből kiszakított előírások és fényjelek — amelyek a vetített képeket időnként kioltották — többrétegű művészi üzenetet tartalmazó alkotássá emelték a műsort, amelyet Erdély Miklósnak, a magyar avantgárd 1986-ban elhunyt ismert alakjáknak emlékére készített a szerző. Ezután következett e sorok írójának akcióköltészeti előadása. A bejárati ajtóra kifeszített vászon — amelyen stilizált térképrajz, valamint több útmutató-tájékozódási jel és a műsor szövegének néhány kiemelt részlete volt látható és olvasható — szimbolizálta a lezárt teret. Felvételről szintetizátor-zörejek hallatszottak, eközben a vászon folyamatos megsemmisítése és a zárt térből való kitörés valósult meg, majd az új térbe való megérkezéssel ért véget a műsor. Utána, már a kápolna belsejében, Papp Tibor számítógép-költészeti műsorszáma következett. A belső tér hatalmas vetítővászonnal volt kett.'választva, erre vetítette ki művét Papp, számítógép és speciális vetítő segítség-vei. A grafikai úton létrehozott nyelv és egyéb grafikai jelek alkalmazásával mozgalmas, dinamikus, időben és síkban mozgó és változó alkotást teremtett a sz3rző, amely költészeti-nyelvi grafikaként is felfogható. A képernyőn futó szöveg elemei a számítógép adta lehetőségek kihasználásával együtt — azáltal, hogy a sík és az idő különböző pontjain jelentek meg — nagy asszociációs térrel bővítették az alkotást. Székely Ákos írásvetítőre készült vizuális költészsti előadása volt a következő. Az írásvetítőn egyidejűleg mindkét irányban forgó tekercsek konstellációk, véletlen és szándékos egybeesések, egymást átértékelő vagy negáló képek és szövegek halmazával leptük meg a közönséget. A tekercsek térben való mozgatásával pedig a mű részleteinek kiemelése, illetve elhomályo- sítása valósult meg. A filmszerűen pörgő előadás kihasználta az írásvetítő kínálta lehetőségeket, azaz tárgyak, szövegek, ké- p:k vetítését, méghozzá egy sajátos módszer alapján, amelynek lényege, hogy a vetítőt kamera gyanánt használják. A ve
