Irodalmi Szemle, 1989
1989/10 - Ardamlea Ferenc: Görbe Tükör előtt
— A depó nem! A füled! — A fülem? Komolyan a lovam fejébe szalad a vér! — Nem tesz semmit. A latin-amerikai írókat olvasd, ha vinni akarod valamire! ... Az emberek annyi mindent összefecsegnek ... Valóban csorba a fülkagylód? — Csorba! Na és? — Te magad metszetted el borotvával vagy leoperálták, esetleg lerágta a patkány? — Eh, Gatyamica, te csak patkányokban tudsz gondolkodni! Utálom ezeket a ronda, csupasz farkú rágcsálókat! — Utálsz még valamit rajtuk kívül? — Az iskolát! A bakák tüzeljék föl a padjait! De a pogácsát szeretem. — Mondd, hogy lettél író? — „Ne menj, fiam, kirakatrendezőnek”, intett jóindulatúan apám, „ahhoz mindenféle művészeteket kell tanulnod, amihez semmi adottságod sincs”... így történt! — Szegény! Hát így ér véget egy lő élete? — Mit merészelsz?! Tekerjen meg Murád! Hogy mered öklelni a jászolt, te vadbarom, amikor abban a kis Jézus fekszik? — Barmok közt fekszik, jászolban nyugszik ... — Vigyázz, nehogy megdögönyözzelek! — Elugrok, mint a menyét. — Jobb is, ha eltakarodsz. A bagoly már rég elkuvikolta az éjfélt. A szobában még megvannak a szentképtartó szögek, pókok aggatják rájuk piszkos rongyaikat. Az ajtó nyitva áll... Szelepcsényi érsek épp az imént surrant ki rajta, s útját a csodakút felé vette. Csak le ne tapossa a hajnali csiperkét! — Az öregek szerint, ha sok a gomba, háború lesz! — Badarság, kitört az általános leszerelés! Ha sietsz, még utolérheted Szelepcsényi érseket, palástja aranyfonállal van hímezve, kalapja akkora, mint egy napraforgótányér. Hess innen, te! — Haragszol, Alajcsi? — Hát hogy a fenébe ne haragudnék! Kést adjál! — Gyönyörű vagy, amikor haragszol! Sebaj! Majd az idő összebékít! — Soha! — Soha?! Akkor prümm, prümm! — Ne ,csak azt ne! Inkább mindent megbocsájtok. — És küldesz nekem egy kosár csicsókát? — Zabálhatnékod támadt? Honnan a rossebből vegyem? — Prümm, prümm! — Küldök!... Esthajnal, Esthajnal, pergesd vissza a csigát, hogy elkiildhes- sem Gatyamicának a kosár csicsókát! XVII. MÉRTSÁROS KÁROLY — Haló, haló! Mértsáros Károlyt, a Csallóköz szerkesztőjét kérném a telefonhoz. — Ki keresi? — Az Amica munkatársa. — Mi célból? — Néhány kérdést szeretnék neki feltenni új kötete — a magánügyekké degradált Közügyek kapcsán... De mit kíváncsiskodik? Itt csak én kérdezhetek! — Nagyon téved! Én is riporter valék! — Hogy-hogy? Én vagyok az Amica munkatársa vagy maga?
