Irodalmi Szemle, 1989
1989/9 - HOLNAP - Hogya György: Hitetlen és hiteltelen (elbeszélés)
— Hát nem kell a pénz? — kérdezték, és ő nemet intett. Homloka előtt vékony, hegyes acéltű lebegett, egy pillanatra áthatolt a bőrön és a homlokcsonton, majd fájdalmas érzést hagyva maga mögött eltűnt. A sajgás átterjedt a szemöldökre és befelé a csont mögé, látása eltompult, ám egy másik, tisztább kép jelent meg a „harmadik szem” előtt, élesen, mindent átfogóan világítva meg minden egyes apró részletet, érzékeltetve a jelenet perverzitását, amint lehúzza rövid térdnadrágját, és a két kuncogó nő elé tárja satnya kis „férfiasságát”, majd a kék papírpénz, amelyet olyan jól el lehetne költeni... talán oda sem adnák neki... Megérteni a képet egyetlen pillanatig tartott. Erősen a nő szemébe nézett. — Majd máskor — felelte, és megrántotta a kilincset. — Na jól van, te kis buta — simogatták meg a fejét, és összeborzolták a haját. Végre elengedték a kilincset. — És ne felejtsd el, hogy várunk! — kiáltották utána, és nevetésük mintha egy sötét barlangból tört volna utána. Az udvarra érve hirtelen éles csattanást és sikítást hallott. A szeméthalom tetején szaglászó patkány hatalmasat ugrott a levegőbe, és döglötten terült el a földön. Valahonnan a bokrok közül egy lesipuskás vadászott rá. A nagy forróságban semmi sem mozdult. A szülőkről Kint csavargott a mezőn, nyulakat és fürjcsaládokat riasztva maga előtt, majd lepisilte a poros utat szegélyező nyárfák egyikét. Jobbra az egyik dombon embereket vett észre és egy piros személygépkocsit, amelynek ajtóit tárva- nyitva hagyták, valószínűleg a nagy meleg miatt. Kíváncsian ment közelebb, s lepillantva a domb tetején ásott mély gödörbe izzadó férfiakat vett észre, amint különböző szintekről lapátolták a földet. A gödör szélén egy szalmakalapos öregember üldögélt, lábainál szürke csontok hevertek gondosan sorba rakva. A hivatalos nyelven beszélgettek, de azért megértett belőle valamit. Többek között a szüleiről kérdezgették. Kedvesek voltak hozzá, bár furcsa volt, hogy nincs közöttük nő. Miközben a gödör falán a régi korokat jelző rétegeket szemlélte, arra gondolt, milyen rettenetes elvárás megosztania szeretetét apja és anyja között. És megborzongott a gondolatra ... Kantot olvasva Az életét egy hosszú, kivilágított folyosóban töltötte el, melynek két oldalán mindig akadt elintéznivalója, ő sietve ugrált egyik oldalról a másikra, hogy minél rövidebb idő alatt minél többet intézhessen el, s közben elképesztően lassan haladt előre. így aztán bizonyos ajtókat ki sem nyitott. De azért mindig két szeretője volt. Ügy magyarázta, hogy „tökéletesebb ki- teljesedése” érdekében, ám amikor végre egyszerre feküdt le velük, rájött, hogy fogalmuk sincs, mit vár tőlük, s többé nem is kívánta, hogy hármasban szerelmeskedjenek. Egyik nap, ha éppen Kantot, Montaigne-t vagy éppen Spinozát olvasott, éjjel a cigánylánnyal ment el, és a jellegzetesen erős lábközi illattól körülvéve magyarázta a szubjektív és objektív összetevőktől függő különbséget vélekedés, hivés és tudás között, máskor meg a szőkével ment moziba, s miközben gátlástalanul csókolóztak és szerelmeskedtek az utolsó sorban, s korábbi szeretőikről beszélgettek, ő a hiteltelen életről tartott előadást. A hit számára csak szubjektív lehetett, s amint közösségi lett, egyből gyanússá vált. A hitetlen viszont a közösségi hit nem-vállalását jelenti, s mint ilyen, azonos a szubjektivitással.
