Irodalmi Szemle, 1989
1989/9 - HOLNAP - Hogya György: Hitetlen és hiteltelen (elbeszélés)
Hogya György Hitetlen és hiteltelen „A halált, amivel adósom maradtál, kihodom én.” (Celan) A citrommag A kés halk pukkanással kísérve szelte át a citrom héját, végighaladt a rostok között, közben savanyú lé fröcskölt elő a vágásból, majd koppaanás jelezte a vágódeszkán, hogy csuklóban lefelé kell mozdítani az immár csepegő pengén. A gyümölcsöt mégsem sikerült tökéletesen kettészelni, a tépéstől recés maradt az alsó szegélye. Középen viszont két egyenlő részre vágott citrommag tűnt elő. Egyetlen kettészelt citrommag. Eszébe jutott a pillanat, és arra gondolt, talán éppen parányisága tudata váltja ki benne a megvilágosodás igényét. Mennyivel tehetetlenebbnek érzi magát a rengeteggel, a sokkal, a felfoghatatlannal szemben! Ügy tűnik, hamarabb összhangba kerül a villanással, az elemivel, minthogy kibéküljön az érthetetlen világ előtti főhajtással. Sőt mi több, bár képzeletében a citrommag természetesen egész maradt s környezete sem változott, az egész jelenet teljesen hiteltelennek tűnt előtte. Mint az élete. A Változást így sem tudta utolérni, s a Lényeg elérhetetlenségét is igyekezett úgy kezelni, miként az összes hazugságot, amely körülvette; pusztán jövőbeni kivetítései érdekelték és izgatták. Néha éppen ezt a fájdalmat szerette a legjobban, amely képtelen volt leszámolni a Hittel. A táblák Arra gondolt, talán jelzőtáblákat kellene kiraknia, hogy tudják, merre is halad írás közben. Aztán másként döntött. Az írást saját bódító hangulataitól kell óvnia ... Állandóan abban a tévhitben élt, hogy megszabadulhat önmagától. A spekulatív „Felejtsd el a szinapszisokat... a hippocampust és az idegeneket... és készülj fel a Változásra. Tévedsz, ha azt hiszed, hogy látod a célt, és ez elég neked a bizonyossághoz. Elismerem, a mi világunkban te vagy az élet hordozója, te adsz értelmet a mozgásnak, te vagy a Lehetőség, s amikor az istennő finom ujjaival megmozgatja herezacskónyi világunkat, s te millió társaddal együtt
