Irodalmi Szemle, 1989

1989/1 - HOLNAP - Csóka Tibor: Égigérő álmok (elbeszélés)

ságot sötét árnyak veszik körül, az arc elillan, két rakás semmi a fejére hulL Hosszú felbőg. Alacsony újabb fűszálat dug a foga közé. Sirógörcs vagdossa a barakk falához.

Este, amikor mindenki a faluban iszik, és rázza magát a helyi bálon, a két barát a női barakk felé lopózik. Védi őket az éjszaka, tetteiket nem az ész diktálja. Néznek jobbra, néznek balra, tiszta a levegő. Odaérnek a barakkhoz, és Hosszú kiszámolja Glória szobájának az ablakát. Nincs bezárva, könnyen beugrik. Előveszi fogszúirtó szerszámait. Lecsavarja a fehér tubus tetejét, az ablaküvegre egy formás péniszt rajzol. Nézegeti, méregeti, jónak találja, nem kell rajta javítani.

Hangokat hall a folyosóról. Összerezzen. Gyorsan az ablakhoz ugrik és behajtja. Kulcszörgés. Rádöbben, hogy benn maradt a szobában. Hamar az ágy alá préseli magát. Nehezen megy, a lába kilóg az ágy alól. Glória ágya alól. Kinyílik az ajtó, négy láb jön be a szobába. Nevetgélnek, viháncolnak. Felismeri a szerelme hangját. A lányok még viháncolnak egy ideig. Hosszú lehunyja szemét,pornóképekre és pózokra gondol, csoportszexre és elhagyott bugyikra. Az ajtó csapódására megugrik, feje nagyot koppan az ágy aljában.

— Előmászhatsz, nem eszlek meg! — A fiú hirtelen fel akar kelni. Fejét megint beveri az ágy aljába, nagyot koppan, azután elhallgat. A lányok felnevetnek. Erre feltápászkodik; esetlen a behemót test. A másik lány odamegy Hosszúhoz, gyengéden átkarolja, és mohón szájon csókolja. Sokáig tart.

— Ha esetleg nem járnál itt sikerrel, tudod, hol találsz meg! Nálam jó vagy

— mondja búcsúzóul és int: halkan csukja be az ajtót.

A fiúk a bányában dolgoznak. A lányok meg akárhol dolgoztatják őket.

Hosszú csak áll a szobában, fél a lányra tekinteni. A lány az ablakot figyeli.

— Kissé hülye dolog, nem gondolod? — Unottan nézi.

— Nem. Nem hülye. Ez élet. Ez az élet — mondja Hosszú.

Mindketten hallgatnak. A lány az ágy szélére ül, vetkőzni kezd. Lassan, nyugodtan, ráérősen. A fiúnak megint kiszárad a torka. Sűrűn nyeldes, de ez sem segít.

— Nem tetszem neked? — kérdi Glória kacéran, miközben közel kerülnek egymáshoz, simogatja a fiú nyakát, bőrét, játszik tincseivel. A fiú nem partizán, nem bírja ezt a fajta kínzást. Elkapja a lányt, és vadul csókolni kezdi. A meztelen test hagyja. Szebb, biztosan szebb, mint a milói Vénusz, jut még ténykedés előtt az eszébe, az ágyra dönti a lányt. Csak semmi sietség.

Alacsony ott vár a fűben. Az ablakon keresztül semmi nesz nem szűrődik ki. Egyre türelmetlenebb. Megnyikordul a sarokvas, az ablakban Glória áll. Alacsonynak kiszárad a torka. A lány meztelen. Nagyon meztelen. Olyan, mint egy Vénusz, ötlik fel benne a gondolat, a többit elnyomja a csörtetés. Valaki fáradtan vonszolja behemót testét. Szélesen mosolyog, arcán a megkönnyebbülés minden jele szivárványszínben játszik. Látni rajta, hogy a bányában dolgozott. Nehezen, erőfeszítéssel, verejtékezve.

— Mi van? — kérdezi Alacsony ingerülten. Hosszú legyint.

— Az enyém lett! Teljesen meztelen volt! — nyel egy nagyot, szeme csillog.

— Rettenetes volt! Rettenetes jó volt.

— És aztán?

— Mi aztán? Aztán semmi. Kijöttem. Alig tudtam lábra állni.

Glória az ablakban áll, integet, csókokat hint, két melle kis amplitúdóval reng tovább. Lassan távozik a két barát, hallják, ahogy felsóhajt a lány és rá- pottyan az ágyra. Otközben Hosszú élménybeszámolót tart — Alacsony a száj