Irodalmi Szemle, 1989
1989/9 - FIGYELŐ - Mészáros Károly: Leleplező regények (Jegyzetek a szovjet irodalomból)
nyolcvanas évek második felében, s visszafelé ütnek. Micsoda előrelátó (látnok!) volt Orwell. Meglátta a sötétséget. S megsejtette, hogy körülbelül a nyolcvanas évek lehetnek azok, amikor döntő fordulat következhet be életünkben. A fiatal Szasa ma így válik a nagy hősök elődjévé; belőle nőhetett ki Mereszjev főhadnagy, Oleg Kosevoj, Ljuba Sevcova, Zoja Kozmogyemjanszkaja és még sok fiatal ellenálló. Bár nekik könnyebb volt, tudták, hol az ellenség, biztosra mentek. S ha sorra elvéreztek is, tudták, miért szenvednek. Szasának nehezebb volt, nem tudta, ki az ellenség, ki a barát. Ezért nem is pusztulhatott el. Nem pusztulhatott el, mert egy erőt képvisel, az ellenállók erejét, akik szembe mertek helyezkezdni a sztálini önkénnyel. Még ha áldozatként is. Kezdetben. Ezek az évek azonban nem múlnak el nyomtalanul. Megmaradnak, s kiáltanak; ki tette ezt? Szasa mindvégig biztos az ártatlanságában, minthogy nem követett el semmit. Hisz ebben édesanyja, és Varja, az Arbat téri lány, aki, miután megjárta a poklokat, visszatér hozzá és szilárdabban hisz benne, mint azelőtt. Ugyanígy teszik tönkre a fiatalok életét Borisz Vasziljev regényében, a Másnap háború volt ban, melynek tanúsága szerint a fiatalok sorsa annyira összekuszálódott, s olyannyira elvesztették életük fonalát, hogy a háború megmentés volt számukra. Ha nem tör ki „idejében” a háború, Szasa sorsára jutottak volna. Nem véletlen a regény címe: a „másnapi” háború mentette meg a fiatalok lelkét. Ha fizikai létüket nem is. Áldozatok voltak. Mocskos lelki összeomlástól menekültek meg: hősként halnak meg a hazáért, így elkerülték a száműzetést, netán a lágert. Nem túloz az író. Nyilván Borisz Vasziljev is tudta, hogy micsoda erők dolgoztak az országban a harmincas évek végén, a negyvenes évek elején. A békés élet csak látszat. Minden sokkal mocskosabb, átláthatatlanabb s főképp áthatolhatatlanabb. Nyilván Vasziljev környezetéből is sorra tűntek el az emberek, a „párt ellenségei”. Micsoda ködben éltek! Vasziljev regénye lírai vallomás (kegyeletien lírai vallomás!). Az Arbat gyermekei nagyreaiista eszközökkel megírt mű, kiváló szépirodalmi alkotás, nem pedig politikai pamflet. A regényben Sztálin is csak egy alak, negatív regényhős. Végeérhetetlen monológjai a regény végkifejletét segítik elő: a Kirov-ügyet. Ribakov egyértelműen sugallja, hogy a vetélytársat Sztálin egyenes parancsára „teszik el” láb alól. A végrehajtók egyike egy „arbati gyermek”, a karrierista Jura Sarok, mert hát ott is születnek hitvány emberek, nem csak Szasa Pankratovok! Az Arbat gyermekei cselekményességével, romantikusabb ábrázolásmódjával, mozgalmasságával, a szibériai tájak és életmódok bravúros leírásával tűnik izgalmasabbnak Bek regényénél. A leleplezésben azonban egyek. 6 Van Az Arbat gyermekeiben egy jelenet, amikor egy újságíró a száműzetésben elmondja, hogy őt miért tartóztatták le: Sztálin egyik beszéde a „leleplezni” szó helyett a „leplezni” szóval jelent meg az újságban. Elnézte a szedő is, a lektor is, mindannyian, s mivel őt tették felelőssé, azonnali hatállyal menesztették a laptól. Később letartóztatták, száműzték. Boldog ember, ö legalább tudja, miért van itt, beismerhette „bűnét”. Ha ennyiért száműzetés jár, ne csodálkozzunk, hogy még a háború első éveiben is 12 millió ember élt politikai száműzetésben és büntetőtáborokban. A szörnyű terrorban főképp a művészek szenvednek s a gondolkodók. A Fehérruhásokban a költőt meghurcolják egy verséért, amelyben Sztálin több alaknyi nagyságú képét figurázza ki. Az Oj megbízatásban az író megjeleníti az ősz költőt, aki összeroppan tehetetlenségében (mintha Fagyejevről mintázta volna alakját). Jurij Trifonov (1925—1981) regényében, az Eltűnésben Igor, a regény fiatal hőse plakátokat fest, és egy esetben a „bombázók” helyett ,,bobázók”-at pingált a vászonra. Hogy abból mi lett! Mikor elmondta otthon tévedését, az egész rokonság összefutott! Fél éjszaka nem aludt senki, mindenki félt. Ha rájönnek, márpedig erre könnyen rá lehet jönni, mindennek vége. Végül is kiötlötték, hogy az éj leple alatt kicserélik a vásznat. Hogy lehettél ilyen vak és könnyelmű, Igor? Ki ez az Igor?
