Irodalmi Szemle, 1989

1989/9 - BESZÉLŐ MÚLT - Gömöri György: Jean-Baptiste Morin észak-magyarországi bányalátogatása 1615-ben

leges tulajdonsággal bírna, azt nem tudják megmondani: de ami engem illet, alig tudom elhinni, hogy ezek a földalatti vizek ne vonzanának, s ne őriznének meg valamit a nemesfémekből és más ásványokból, amelyekkel útjukban találkoznak, mint ahogy a ve- gyületekbe is jut azoknak az orvosságoknak az erejéből, amit beléjük kevernek. Ezért van az, hogy míg bizonyos források jótulajdonságait ismerjük, másik igazi tulajdonságai mindmáig eldöntetlenek, a fémek, ásványok és drágakövek sokasága miatt, amelyeknek nedvei ezekbe a vizekbe keverednek.

Nem tudok ellenállni annak, hogy el ne mondjam, mi történt velem. Miután egy bizonyos magyar nemesúr, a bossányi (?) (Woissaw/ aranybánya tulajdonosa, megajándékozott engem néhány kővel bányájából, az egyiket, amelyik mintegy fél kilót nyomott, finom porrá törtem és egy üveglombikban kipároltam: lett belőle két uncia18 ásványvíz, rendkívül erős szagú és erős ízű, erősebb minden eddig ízleltnél. A salakot egy tégelybe helyeztem s miután azt heves lángon elégettem lett belőle fél dukát értékű, 22 karátos arany, valamint egy bizonyos mennyiségű, kénhez hasonló, sárga lisztféle. Meggondolva, hogy mennyi, s milyen erős szagú víz jött ki említett kövemből, elkezdtem magamban átkozni az élelmes emberek hiányát ezeknek a bányáknak a környékén; ezek segítségével ugyanis a jótékony erők, amelyek ezekben a fémek és ásványok által átlényegített földalatti vizekben rejlenek, felszínre kerülhetnének, az emberiség hasznára és javára.

Gyakran előfordul az is, hogy a földalatti patakok magukkal viszik azoknak az ásványoknak a színét, vagy színezetét, amelyeken áthaladnak. így például az újvári bányák mellett látni egy patakocskát, amelyik egy hegy aljából szökik elő, zölden, mint maga a gálic, amely ezekben a rézbányákban található, s amelyet egyik tartályból a másikba folyatva, majd kiszűrve, arra használnak az emberek, hogy egy elég nagy mennyiségű rézrozsdát (Verdegreese) válasszanak ki belőle. De ezekről a földalatti vizekről lesz majd még alkalmam bővebben írni a teremtés titkairól készülő értekezésemben: ott, a többi közt, azzal is foglalkozom, hogyan jutnak fel ezek a vizek a hegységek tetejére.

De hogy visszatérjek a szegény bányászokra, a körmöci bányában miután megtekintettük a különféle aranyereket és rögök lelőhelyét, az első vágat legmélyére értünk, ahol bőrzacskókat töltenek meg érccel, amit aztán felhúznak a föld felszínére. A fővájár rá akart beszélni, hogy ezen az úton térjek én is vissza, de mikor kitértem előle, ő egyedül ment úgy föl, engem emberei gondjaira bízva, akik visszavezettek ugyanazon az úton, amerre jöttem. Megkérdeztem, miért nem jön vissza velem; azt mondta, hogy mivel nagyon fáradt és meg is izzadt, nem meri kockáztatni a forróság és a hideg szakasz közötti hirtelen változást, amelyet magam is tapasztaltam; mert különben nehéz elképzelni, milyen hatást gyakorol a gyors változás egy testre, amelyet csupán könnyű bányászöltözék takar, amikor az áthalad a bánya hideg részén. Alig jutottunk ki a bányából, amikor tíz, vagy tizenkét bányász fogadott, akiknek barátságos üdvözletét egy pénzdarabbal viszonoztuk, hadd igyanak az egészségünkre. Ezután (oly sápadtan, hogy arcunk inkább emlékeztetett a holtakéra, mint élő emberekre), bevezettek a fővájár házába, ahol miután egy jól lángoló tűz előtt rongyokkal erősen ledörzsöltek, újra felöltöttük ruháinkat, s mivel a bányakormányzó meghívott vacsorára, s olyan ételt készített számunkra, amit általában a bányát látogató idegenek kapnak — búcsút vettünk a bányáktól és a vidám társaságtól is.

JEGYZETEK

1 Az angol szövegben „Polineum” áll, de ez nyilvánvaló elírás, a latin eredeti kézzel írt másolatnak hibás olvasata. Az eredeti szövegben különben egy másik tévedés fordul elő: „Posonium (magyarul (!) Press- burgj”. Az itt megadott távolság, 10 league kb. megfelel harminc mai angol mérföldnek.

2 A latin eredetiben: „a keresztény katonáktól”.

3 A latin szöveg „grassatores bestiales”-r61 (állatias útonállókról) beszél, az angol

fordító ezt sommásan Verininnek (férgeknek) fordítja.

4 A „Lenich” másolási tolihiba, a latin szövegben „Jenisch” áll: alighanem azonos azzal a Paulus Jenisch-sel, aki ausburgi születésű orvos, s aki 1614-ben tanult a bécsi egyetemen, v. ö.: Die Martikel dér Universltat Wien, IV. Band, 1579/11-1658/59 összeállította Franz Gall, Graz-Köln, 1961, 94.

5 Paracelsus, Theophrastus Bombastus (1493—1541) a neves orvos és botanikus valamikor 1506 és 1527 előtt járt errefelé, amikor „beutazta Lengyelországot, Erdélyt