Irodalmi Szemle, 1988
1988/8 - ÉLŐ MÚLT - Gyönyör József: A csehszlovák állam megalakulása és első törvénye (Második rész)
962 A nézetek egységesítése T. G. Masaryk külföldi tevékenységével jutott előbbre. Lényegében a Cseh Külföldi Komité 1915. november 14-i kiáltványával vette kezdetét, amelyben Masarykék síkra szálltak az önálló csehszlovák állam létrehozásáért.36 Milan R. Štefánik azt bizonygatta abban a beszélgetésében, amelyet 1916. szeptember 15-én folytatott Pétervárott idősb Ján Országhgal, hogy az akkori politikai irányzat szerint a kis államokat össze kell vonni, nem pedig újabbakat létrehozni, mert azok életképtelenné válnának. Ezért azt javasolta, hogy Szlovákia egyesüljön Csehországgal. Csak akkor áll előtte jövő és jólét. Egyúttal nehezményezte, hogy egyenetlenség ütötte fel a fejét a csehek és a szlovákok között. Szerinte ez a jelenség igen ártalmas a jövő szempontjából, mert azzal — mint mondotta — „kételyeket ébresztenénk belső erőink iránt és ellenségeinknek fegyvert adnánk a kezébe”.37 Stefániknak egy másik megnyilatkozása a csehek és a szlovákok viszonyáról Így hangzott el 1917 nyarán New Yorkban: „Nem szabad magunkat sem csehekre, sem szlovákokra osztani, viszont egyedül azt kell szem előtt tartanunk, mintha a csehek Morvaországban és Csehországban lakó szlovákok volnának, és a szlovákok Szlovákiában lakó csehek.”38 S még néhány ide vonatkozó szemelvény a már említett fontosabb elismerő nyilatkozatokból: _____ A z amerikai elnök 1918. október 18-i válaszlevele az osztrák—magyar kormány békejavaslatára a „Czecho-Slovak National Council” fogalmat használja, a francia külügyminiszter 1918. június 29-i levelében a „csehszlovák nemzet” fogalom található („Pendant de longs siécles la nation Tchécoslovaque a possédé le bienfait incomparable de l’Indépendance...], a brit kormány 1918. augusztus 11-i deklarációjában szintén megjelenik a „cseh szlovák” nemzet („Since the beginnig of the war the Czecho-Slovak Nation has resisted...!, az Egyesült Államok 1918. szeptember 2-i deklarációja a „csehszlovák nép” szavakkal kezdődik („The Czecho-Slovak peoples...”), a japán kormány 1918. szeptember 9-i deklarációjában ugyancsak a „cseh-szlovák nép” („the Czecho- Slovak people”) található, a Csehszlovák Nemzeti Tanács és a Francia Köztársaság kormánya 1918. szeptember 28-i egyezményének II. cikkelyében pedig a „csehszlovák nemzet” („la Nation Tchécoslovaque”) szerepel. A következő fejezetekben ismét vegyünk szemügyre néhány politikai megnyilatkozást. A „csehoszlovakizmus” elméletének terjesztője és tántoríthatatlan híve volt Edvard Beneš is. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt az 1916-ban kiadott pamfletját, a Dét- ruisez ľ Autriche-Hongrie!-t, amelyben azt állítja, hogy a csehszlovák nemzetnek két ága van, mégpedig ezekkel a szavakkal: .....a csehszlovákok, vagy egész egyszerűen c sehek, két részből állnak”, a hét milliónyi csehből és a három milliónyi szlovákból. Majd leszögezi: „Ugyanazon nemzet két ágának ugyanaz a kultúrája, ugyanaz a nyelve és ugyanaz a története.”30 Dr. František Soukup, még mint a bécsi Birodalmi Tanács képviselője, az 1907. december 11-i emlékezetes felszólalásában addig védte a szlovákokat és támadta a magyarokat, mígnem a szlovákságról egyebek közt ki nem jelentette: „A szlovákok harmadrészét képezik a nagy kultúrájú cseh népnek, vér a vérünkből, test a testünkből...” Csakhogy ebből a mondatból az is kiderül, hogy Soukup a szlovák nemzet történeti egyéniségének elalkudása árán kínált kétes értékű segítséget a „magyar elnyomással” szemben.40 A Cseh Szövetség 1918. január 6-i nyilatkozata, az ún. Vízkereszti Deklaráció,41 bírálva a magyarországi közállapotokat, a következőket hangsúlyozta ki: „Szlovák águnk a magyar brutalitás és hallatlan erőszak áldozatává vált abban az államban, amely minden látszólagos alkotmányos formája ellenére Európa legsötétebb szöglete marad ...” A deklarációban ismét a „szlovák ág” szerepel. De találkozhatunk vele más helyütt is. Az 1918. május 1-jén Liptószentmiklóson elfogadott ún. Május 1-jei rezolúciő a 2. pontban követelte a nemzetek önrendelkezési jogának elismerését nemcsak a határokon kívül, hanem az Osztrák—Magyar Monarchia keretén belül is, tehát „a csehszlovák néptörzs magyar ága” számára is.42 Tomáš G. Masaryk az 1918. augusztus 31-i memorandumában, amellyel a Párizsban székelő Csehszlovák Nemzeti Tanács elismerését kérte az Amerikai Egyesült Államok
