Irodalmi Szemle, 1988
1988/8 - ÉLŐ MÚLT - Gyönyör József: A csehszlovák állam megalakulása és első törvénye (Második rész)
961 A CSEHOSZLOVAKIZMUS ELMÉLETÉNEK TÉRHÓDÍTÁSA Az elmúlt évtizedek folyamán szép számmal akadtak olyan, politikusok, de szakemberek is, akik kétségbe vonták, nem ismerték el a Mártoni Deklaráció államjogi jelentőségét. Ebben nagy szerepet játszott a csehszlovák állam megalakulásával kapcsolatos ún. egységes csehszlovák nemzet elmélete. A „csehoszlovakizmus” teóriája széles körben tért hódított. Elsősorban cseh részről támogatták. Ebben a meggyőződésükben megerősítette őket a Szlovák Nemzet Deklarációjának34 1. és 2. pontjában foglalt kinyilatkoztatás: 1. „A szlovák nemzet mind nyelvi, mind kulturális-történelmi szempontból az egységes cseh-szlovák nemzet része.” 2. „E cseh-szlovák nemzet részére mi is korlátlan önrendelkezési jogot követelünk a teljes függetlenség alapján.” Ezeket a mondatokat oly módon értelmezték, hogy a szlovákok lemondtak a nemzeti identitásról, megszűntek külön nemzet lenni. Az önrendelkezési jogot ugyanis nem a „szlovák” nemzet, hanem a „cseh-szlovák” nemzet számára igényelték. A hangsúlyt a cseh-szlovák nemzet nyelvi, kultúrtörténeti és nemzeti egységének megállapítására fektették. így a szlovák nemzet nem az önrendelkezési ]og alapján vált a Csehszlovák Állam népének részévé, hanem a csehszlovák nemzet Magyarország területén élő ágaként. A szlovák politikusok kétségkívül dokumentálni akarták vele azt az egyébként kétkedéssel fogadott állítást, hogy csakis egyetlenegy nemzetről van szó, a csehszlovákról, amelynek egyik ága Magyarország területén él. A deklaráció semmi olyant nem tartalmaz, amiből arra lehetne következtetni, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács azonnnal át akarta volna venni a hatalmat, végre akarta volna hajtani az államfordulatot. A magyar közigazgatás egyébként a szlovákok által lakott észak-magyarországi területen a deklaráció elfogadása után is általában a helyén maradt. A dokumentum elfogadásával hathatós támogatást kapott ugyan a Csehszlovák Nemzeti Bizottság, azonban ezt az okmányt nem lehet a Nemzeti Bizottság első törvényével azonos kategóriába sorolni. Az első törvény a csehszlovák jogrend kezdetét jelentette. Egyébként a Szlovák Nemzeti Tanács az események további folyamán már többé nem szerepelt. Ebben természetesen közrejátszott az is, hogy a szlovák vidéken egymásután alakultak meg a munkástanácsok és egyéb forradalmi orgánumok, amelyek egyes helységekben átvették a hatalmat. Egyidejűleg az akkori Szlovákia egyre inkább Prága irányítása alá került, és a „csehoszlovakizmus” elmélete, amely a valóságot figyelembe nem véve csak a „csehszlovák” nemzetet ismerte el, a csehszlovák állam hivatalos állami doktrínájává vált. A későbbi két évtizedben nagyon fontos szerepet játszott. Az is az igazsághoz tartozik, hogy a Mártoni Deklaráció nem használ következetesen egységes terminológiít. Szól a „szlovák” nemzetről, amely az egységes „csehszlovák” nemzet részét alkotja, viszont nem említi a „cseh” nemzetet, és mellőzi egyebek közt a „csehszlovák állam” fogalmát. Mondanom sem kell, hogy a következetlenség sok vitának volt a forrása. Az akkori viszonyokat véve tekintetbe nyugodtan kimondhatjuk: a szlovák burzsoázia nem volt olyan helyzetben, hogy a saját erejéből elszakadjon a szuverén Magyarországtól. Ezért segítségre volt szüksége. Hathatós támogatást pedig csak az antanttól és a cseh polgárságtól várhatott. Ennek a tudatában a szlovák nemzet egybegyűlt képviselői azért kényszerültek arra, hogy a szlovák nemzetet a csehszlovák nemzet ágává nyilvánítsák, mert csak így vált lehetővé, hogy a csehszlovák nemzet államába tartozhassanak, azt alkothassák, abban „legyenek urak”. Az e kérdéssel kapcsolatos figyelemre méltó változások és politikai nyilatkozatok között találkozunk a következőkkel: Az 1915-ben létrehozott Cseh Külföldi Komité egy évvel később, 1916-ban felvette a párizsi Csehszlovák Nemzeti Tanács nevet. Ámde a francia nyelvű fordítás nem tükrözi híven ezt a fogalmat. A Tanács megfelelője a „Conseil National des Pays Tchéques”, azaz a Cseh Tartományok Nemzeti Tanácsa volt. Tehát még nem tartalmazta a „csehszlovák” fogalmat. Ezzel szemben később az antanthatalmak elismerő nyilatkozataiban már a „csehszlovák”, illetve a „cseh szlovák” fogalom honosodott meg.35
