Irodalmi Szemle, 1988
1988/8 - ÉLŐ MÚLT - Gyönyör József: A csehszlovák állam megalakulása és első törvénye (Második rész)
960 centraliste”); valamikor saját királysága volt, s önállóságától a Habsburgok erőszakkal fosztották meg; lényegében a cseh állam sohasem szűnt meg létezni („.... juridique- ment et théoretiquemem ľ État tchéque n’a jamais cessé d’exister”]; a háború folyamán formálisan is elismerték az önálló csehszlovák államot, annak ellenére, hogy az állam elismerésének bizonyos követelményei hiányoztak. A Németországgal 1919. június 28-án Versailles-ben aláírt békeszerződés 232. cikkelye alapján a 233. cikkely szerint megalakított jóvátételi Bizottság („Commision des répara- tions”) viszont az 1921. február 18-a óta megtartott tárgyalások után, elvetve a csehszlovák delegáció minden argumetumát, április 14-én úgy döntött, hogy a csehszlovák állam és Németország között fennállt háborús állapot csak 1918. október 28-val kezdődött (az 1155. számú határozat). Ez a döntés elsősorban a csehszlovák jóvátételi követelményekkel függ össze, de egyúttal jelentette az önálló csehszlovák állam létének elismerését 1918. október 28. napjával. Hasonló tartalmú döntés született 1922. március 22-én Ausztriával és Magyarországgal kapcsolatban (az 1842. számú határozat).32 A Jóvátételi Bizottság döntésének meghozatalakor azokra a kormányokra támaszkodott, amelyek az említett nyilatkozatokat papírra vetették. Ezek álláspontja szolgált autentikus értelmezésként. Egyébként az érintett kormányok nem tulajdonítottak olyan jelentőséget az elismerő aktusoknak, mint a csehszlovák kormány. így megerősítést kapott az a nap, amikor a nemzetközi jog szerint az állam létrejöttének már megvolt minden feltétele. Mindezek ismeretében megállapíthatjuk, hogy a csehszlovák állam 1918. október 28-ig, azaz az utolsó elismerő aktus kiadásáig nem létezett sem de facto, sem de iure. Az államjog szerint ugyan létezett egy cseh állam, de csak elméletben; az nem volt csehszlovák állam. Az említett jegyzékek, levelek és konvenciók nem hozhattak és nem is hoztak létre csehszlovák államot, s nem szolgálhattak alapul annak a megalakítására. Politikai, és nem jogi aktusok voltak. Csak morális jellegük volt. A csehszlovák állam 1918. október 28-ig nem létezett, és nem is részesült nemzetközi elismerésben. Október 28-án már viszont megvolt a terület, a lakosság, a kormány, a szuverenitás. A csehszlovák állam létét többé nem lehetett vitatni. A nemzetközi jog szerint a csehszlovák állam 1918. október 28-án jött létre, mert akkor már megvoltak azok a feltételek, amelyeket a nemzetközi jog megkövetelt. Ténylegesen azonban csak 1919. január 18-án ismerték el, amikor a csehszlovák delegáció részt vett a béketárgyalások ünnepélyes megnyitásán Párizsban. Tehát az elismerés nem jegyzékek és deklarációk útján történt.33 Időközben váratlan gyorsasággal végéhez közeledett az első világháború. Az események gyors egymásutánban így változtak: a cseh és a horvát tisztek október 29-én elhagyták a frontot; ugyanezen a napon a zágrábi tartománygyűlés, a szábor, ünnepélyes külsőségek között bejelentette Horvátország, Szlovénia és Dalmácia független álammá alakulását és csatlakozását a szerbek, horvátok és szlovénok közös államához; Horthy október 31-én a hadiflottát átadta a jugoszlávoknak; a magyar katonai alakulatokat november 1-jén visszarendelték a frontról; összeomlott az olaszországi osztrák—magyar arcvonal; a Habsburg—monarchia főparancsnoksága november 3-án aláírta a fegyverszünetet; november 11-én lemondott a császár; Ausztriában november 12-én proklamálták a köztársaságot. A Monarchia megszűnt létezni. Az utolsó eseményekkel a történelmi folyamat lezárult, s egy 400 éves birodalom omlott össze. Ez maga után vonta a soknemzetiségű Magyarország felbomlását is. Csehszlovákia győztesként került ki a háborúból. Ez a tény nagymértékben megnövelte a Masaryk- és Beneš-féle nyugati orientációjú csoport tekintélyét, s megerősítette a cseh burzsoázia pozícióját. A munkástömegek sokáig a nemzeti felszabadulás örömének a lázában éltek, örvendtek a nemzeti függetlenségnek, az önállóságnak. Remélték, hogy szociális gondjaik hamarosan megoldódnak. A cseh országrészekben az élet rövid időn belül visszatért a régi medrébe, s az újonnan kialakult helyzet lassan-lassan konszolidálódott. Szlovákiában azonban másképp alakultak az események; nem úgy, mint azt Prága szerette volna.
