Irodalmi Szemle, 1988
1988/8 - ÉLŐ MÚLT - Gyönyör József: A csehszlovák állam megalakulása és első törvénye (Második rész)
959 Az események lefolyása arról tanúskodik, hogy „október 28. férfiai” a kritikus időben minden kétséget kizáróan urai voltak a helyzetnek. Mindezt bámulatos felkészültségüknek és természetesen rátermettségüknek köszönhették. A változások nem állították őket megoldhatatlan feladatok elé. Az improvizáció sem okozott nekik nagyobb nehézségeket. Teljesítményükért a kései szemlélő is csak a legnagyobb elismeréssel adózhat nekik. A helyzet alakulását időközben bonyolultabbá tették a cseh történelmi tartományokban élő németek elszakadási kísérletei. A nemzetek önrendelkezési joga alapján gyors egymásutánban alakultak meg a különböző közigazgatási egységek: október 29-én az észak- csehországi Deutschböhmen tartomány Liberec székhellyel, október 30-án az észak-mor- vaországi és sziléziai Sudetenland a sziléziai Opava székhellyel, november 3-án a dél- morvaországi Znojmo-vidék, a Deutschsüdmáhren, majd néhány nap múlva a Šumava körzetében Böhmerwaldgau. A 4 tartomány összterülete 26 000 km2 volt, amelyen 3 millió csehszlovák állampolgár élt. A 4 közül a Deutschböhmen volt a legjelentősebb. Lakosainak a száma meghaladta a 2 milliót. A területváltozásokat jóváhagyta Német—Ausztria ideiglenes nemzetgyűlése. A fentieken kívül további változások is előrevetítették árnyékukat. Egy november 22-i törvénnyel három várost is (Brno, Jihlava, Olomouc) Német—Ausztria részévé nyilvánítottak. Vitathatatlan, hogy az említett területek elszakadása egyebek közt az új állam gazdasági meggyengülését eredményezhette volna. A cseh katonaság azonban ezeket december 19-ig megszállta. Német—Ausztria (Deutschösterreich) kormánya december 14-én tiltakozott ugyan a csehszlovák kormány eljárása ellen, kérve Wilsont, hogy ebben a kérdésben is szerezzen érvényt a nemzetek önrendelkezési jogának, de minden eredmény nélkül. így a csehországi és a morvaországi, illetve a sziléziai németlakta területek a csehszlovák kormány fennhatósága alá kerültek. Az ügy véglegesen az antant közbelépése után, csak az 1918-as esztendő végén, Illetve 1919 elején dőlt el a csehszlovák kormány javára. Szlovákia déli határai azonban még sokáig bizonytalanok maradtak.30 Október 30-án alakult meg a Szlovák Nemzeti Tanács, és fogadta el a Szlovák Nemzet Deklarációját. Ebben a szlovák politikai pártok képviselői, akik „az egységes csehszlovák nemzet szlovák ága Nemzeti Tanácsának” a tagjai voltak, Turócszentmártonban „a Magyország határai között lakó cseh szlovák nemzet nevében” ünnepélyesen kijelentették, hogy „A szlovák nemzet mind nyelvi, mind kulturális-történelmi szempontból az egységes cseh szlovák nemzet része”, és e nemzet számára „korlátlan önrendelkezési jogot” követeltek „a teljes függetlenség alapján”.31 A „Szlovák Nemzet Deklarációját” a turócszentmártoni gyűlés után háromtagú küldöttség (tagjai: dr. Ivan Dérer, Fedor Houdek, Jozef Hanzalík) vitte Prágába, ahol azt előterjesztette a Csehszlovák Nemzeti Bizottságnak. Az 1918. október 28-i törvény és kiáltvány elfogadásával a Nemzeti Bizottság betetőzte forradalmi munkásságát. A csehszlovák állam megalakulását jogi szempontból ettől a naptól számítják. Igaz, előfordultak olyan nézetek Is, amelyek szerint ez az időpont előbbi keletű (pl. az antanthatalmak elismerő nyilatkozatai szerint), de az önálló csehszlovák állam megalakulásának jogi kifejezése vitathatatlanul október 28. volt. Az a kérdés, hogy a csehszlovák állam lényegében mikor alakult meg és mióta állt háborúban Németországgal, valamint Ausztria—Magyarországgal, sokáig megoldhatatlannak tűnt. Az időpont meghatározása viszont Csehszlovákia számára egyre égetőbbé vált, mert háborús jóvátételt csakis államok kaphattak. Ennek érdekében a csehszlovák delegáció memorandumot (Mémoire No. 11. La République Tchécoslovaque et son droit ä la reparation des dommages de guerre) terjesztett a békekonferencia elé azzal, hogy a csehszlovák nemzet egész politikáját mindig egy princípiumra építette: a csehszlovák nemzet nem ismerte el a centralisztikus osztrák állam jogi létezését {„...la nation tchécoslovaque ne reconnait pas ľ existence juridique de ľ État autrichien
