Irodalmi Szemle, 1988

1988/8 - ÉLŐ MÚLT - Gyönyör József: A csehszlovák állam megalakulása és első törvénye (Második rész)

955

Ebben a dokumentumban a Csehszlovák Nemzeti Tanács a csehszlovák állam és nemzet ideiglenes kormányának funkciójában, amely kormányt a szövetséges kormányok elismertek (az amerikai kormány is), elutasította a felajánlott föderációt; a csehek számára olyan jogot követelt, hogy azok egyesülhessenek a szlovákiai szlovák testvéreikkel (vagy mint a dokumentum cseh nyelvű változatában olvasható: .. aby byli sjednoceni se svými slovenskými bratry ze Slovenska, kdysi součástky našeho národního štátu, odtržené pozdéji od národního tela a pred padesáti lety vtélené v uherský štát Maďarfi, ktefí nevylíčitelným násilím a krutým útiskem podrobených piemen pozbyli veškerého mravního a lidského práva vládnouti komukoliv, krómé sobé samým”); továbbá kinyilatkoztatta benne a Habsburg-ház trónfosztását (e szavakkal: „Prohlašujeme tímto habsburskou dynastii za nehodnou, aby vedia náš národ, a upíráme jí veškerá práva vládnouti v Československé zemi...”), és magáévá tette a modern demokrácia ideáljait; elfogadta azokat az amerikai alapelveket, amelyeket Wilson elnök határozott meg, a szabad emberiség elvét, a nemzetek és a kormányok valóságos egyenlőségét; s mint Comenius nemzete nem mellőzhette az amerikai Függetlenségi Nyilatkozatban deklarált alapelveket sem.

A csehszlovák nemzet alkotmányának fő alapelveit a következőkben vázolta: a jövőbeli csehszlovák állam köztársaság lesz; biztosítja majd a legkiismereti szabadságot, a vallás, a tudomány, az irodalom és művészet, a szó, a sajtó szabadságát, a gyülekezés jogát; proklamálja majd az egyház és az állam különválasztását, az általános választójogot, a nők politikai, szociális és kulturális egyenjogúságát, a kisebbségi jogok védelmét („Práva menšiny budou chránená pomémým zastoupením; národní menšiny budou požívati rovných práv.”), a parlamentáris kormányformát és a referendumot; kilátásba helyezte milícia felállítását állandó katonaság helyett, s azt is jelezte, hogy sor kerül majd a nagybirtokok kisajátítására a hazai kolonizáció céljaira, gazdasági és szociális reformokra és a nemesi kiváltságok eltörlésére; kijelentette továbbá, hogy a csehszlovák nemzet hajlandó magára vállalni az Osztrák—Magyar Monarchia háború előtti adósságából a reá eső részt; a külpolitikában pedig teljes felelősséget vállalt Európa keleti részének újjászervezéséért.

A Függetlenségi Nyilatkozat különben már október első felében elkészült. Tomáš G. Masaryk dolgozta ki Washingtonban, Beneš és Štefánik tudta nélkül, és alá is írta helyettük, hisz ugyanabban az időben Beneš Párizsban élt, Štefánik pedig Szibériában tartózkodott. A dokumentumot Benešnek október 18-án kézbesítették.26

Az amerikai sajtó mind a Függetlenségi Nyilatkozatot, mind Wilson elnök október 18-i válaszát az osztrák—magyar kormány levelére és Károly császár manifesztumát a Monarchia föderalizálásáról ugyanazon a napon közölte. Egyébként amikor a császári manifesztumot Wilson elnök kézhez kapta, már asztalán feküdt Masaryk deklarációja.

Az elmondottakat összegezve a következő megállapításra juthatunk:

A nemzetközi jog szempontjából egyetlen esetben sem fordult elő, hogy valamely kormány elismerte volna az önálló csehszlovák államot. A diplomáciai dokumentumokban csupán a csehszlovák nemzet elismerésével találkozunk, s a Csehszlovák Nemzeti Tanácsnak mint a csehszlovák nemzeti érdekek képviselőjének és ténylegesen hadviselő kormánynak az elismerésével. Mással nem is találkozhatunk. A csehszlovák államot ugyanis nem ismerhették el, mert az akkor még nem létezett. S ha a csehszlovák állam nem létezett, akkor nem jöhetett létre annak a kormánya sem. Terület nélkül és nép nélkül ugyanis a „kormány” nem kormány, még akkor sem, ha annak nevezi magát.

A nyugati kormányok elismerő nyilatkozatai a csehszlovák külföldi ellenállás vezéreinek politikai sikereiként könyvelhetők el. Jobbára azonban csak morális jelentőségük volt, nem pedig jogi. A csehszlovák polgári politikusok minden bizonnyal túlértékelték ezeket a nyilatkozatokat.

Az elismerő nyilatkozatok lényege inkább csak abban rejlett, hogy segítségükkel nyomást gyakoroljanak az Osztrák—Magyar Monarchiára egy különbéke megkötése érdekében, és egyúttal lelket öntsenek az ellene küzdő, szervezett csehszlovák ellenállás tagjaiba.

A Nemzeti Tanács átalakítása kormánnyá és a csehszlovák Függetlenségi Nyilatkozat azoknak a külföldi akcióknak a kicsúcsosodását jelentette, amelyek az önálló csehszlovák állam megalakulását segítették elő. A béketárgy alásokoa már senki sem vitatta