Irodalmi Szemle, 1988
1988/8 - ÉLŐ MÚLT - Gyönyör József: A csehszlovák állam megalakulása és első törvénye (Második rész)
954 Kockáztatott. Nem volt veszíteni valója. Egyébként mind Beneš, mind Masaryk eléggé önkényesen bánt azokkal a fogalmakkal, amelyeket a szövetséges hatalmak diplomatái túlságosan is választékosán használtak. De kísérjük figyelemmel a további eseményeket! A prágai Nemzeti Bizottságot angol nyelvű táviratban október 20-án arról értesítette Edvard Beneš, hogy létrejött az ideiglenes csehszlovák kormány, és diplomáciai képviseletet létesített a brit, az olasz, a szerb és a japán kormány mellett, valamint Oroszországban. Egyúttal tudatta vele annak az összetételét azzal a megjegyzéssel, hogy abban az esetben, ha a csehországi zavargások és zendülések után Prágában kormány alakulna, azt majd bevonják ebbe a testületbe, amint abban megállapodtak a prágai vezetőkkel. Edvard Beneš ezt olyképpen fogalmazta meg a Maffia útján 1918 szeptemberében küldött üzenetében, hogy a párizsi kormány minisztereit úgy kell tekinteni, mint egy olyan kormány tagjait, amelynek a másik fele Prágában van, s amint az lehetséges, az ottani, mármint a párizsi kormányt ki kell egészíteni hazai személyekkel. Abban az esetben viszont, ha otthon forradalom útján alakulna kormány, a párizsit haladéktalanul egyesíteni kell vele. A francia fővárosból küldött üzenetekből egyebek közt azt a következtetést lehetett levonni, hogy mindaddig nem kell forradalmat kirobbantani, míg a prágaiak nem kapnak utasítást Párizsból, az Osztrák—Magyar Monarchiával nem kell egyezkedni, mert ellenkező esetben a párizsi kormány mindenről letehetne, s fel kell készülni arra az eshetőségre is, hogy a képviselők a bécsi parlamentet nemsokára elhagyják. A Csehszlovák Állam első kormánya egyébként november 14-én alakult meg Prágában. Ezzel a nappal megszűnt a csehszlovák tartományok ideiglenes nemzeti kormánya Párizsban. Az első csehszlovák kormány tagjává vált Edvard Beneš és Milan Rastislav Štefánik is, a párizsi ideiglenes kormány tagjai. E rövid kitérő után térjünk vissza a párizsi kormányhoz. Az ideiglenes kormány a megalakulása után pár nappal a csehszlovák nemzet számára önálló nemzeti államot követelt. A nyilatkozatot T. G. Masaryk fogalmazta meg, és október 17-én eljuttatta az Amerikai Egyesült Államok elnökéhez, akit megpróbált befolyásolni, még mielőtt a központi hatalmak október 7-i békét kérő levelére a választ végleges formába öntötte volna. Megjegyzem, Wilson elnök október 18-i válaszlevele tulajdonképpen a Habsburgok és azok birodalmának a halálos ítélete volt. A döntő tényezőnek azonban minden bizonnyal nemcsak Masaryk udvarias kérelme és javaslata tekinthető, hanem az a forradalmi megmozdulás is, amely Ausztria—Magyarország területén megindult, és kezdett egyre nagyobb méreteket ölteni. Tomáš G. Masarykot egyébként amerikai tevékenységében hatásosan támogatta barátja, Ch. R. Cran amerikai politikus és iparmágnás, aki személyes kapcsolatot tartott fenn Woodrow Wilsonnnal. Ugyancsak Cran révén került ismeretségbe Robert Lansing államtitkárral (külügyminiszterrel). Masaryk első találkozása az elnökkel 1918. június 19-én történt, amelynek közvetlen kihatása volt Lansing külügyminiszter június 28-i levelére. Ennek a jelentősége abban a kijelentésben rejlett, hogy az osztrák járom alól minden szlávot fel kell szabadítani. S ezzel a kijelentéssel az amerikai kormány elállt az 1918. január 8-i elnöki üzenet 10. pontjától, amelyben az elnök még megelégedett az Osztrák—Magyor Monarchia szövetségi állammá szervezésével. A deklarációt október 18-án tették közzé Párizsban mint A Csehszlovák Nemzet Függetlenségi Nyilatkozatát, de úgy is ismeretes mint Függetlenségi Nyilatkozat vagy Washingtoni Deklaráció. A külföldi csehszlovák polgári ellenállás egyik legfontosabb politikai és államjogi dokumentumaként tartják számon. Akkor látott napvilágot, amikor a két birodalom vezetősége hajlandóságot mutatott arra, hogy békét kössön az antant- hatalmakkal, amikor a Habsburg-császár szövetségi állammá akarta átszervezni Ausztriát. Masaryk attól tartott, hogy Wilson válasza az osztrák—magyar kormány békeaján. latára a „hátsó ajtók” lehetőségét is tartalmazza majd. Ezért tett kísérletet arra, hogy befolyásolja Wilson elnök válaszát, s ennek érdekében tette magáévá az amerikai elnök elképzeléseit és elveit. Lényegében garantálta neki azt, hogy a jövőbeli csehszlovák állam — amerikai minta szerint — köztársaság lesz, semmiképp sem lesz szocialista állam, s az új csehszlovák állam Wilson elnök terveinek a támaszává válik Európa keleti részében.
