Irodalmi Szemle, 1988

1988/8 - ÉLŐ MÚLT - Gyönyör József: A csehszlovák állam megalakulása és első törvénye (Második rész)

951

határai között”. S itt már, sajnos, fogalomzavarral is találkozunk. Ezt pedig a „csehszlovák” szó használata okozza. Egy csehszlovák állam függetlenségét visszaállítani ugyanis lehetetlen, mert ilyen állam még a történelem folyamán nem létezett, sohasem állt fenn. Ilyent csak létrehozni lehet. Visszaállítani csakis a cseh államot lehetne annak történelmi határai között, az viszont nem lenne csehszlovák állam. A történelmi tartományok közé ugyanis csak Csehország, Morvaország és Szilézia számít, de Szlovákia nem. Szlovákia a történelem folyamán még soha nem volt önálló területi, közigazgatási egység. Mindez tehát alátámasztja azt a nézetet, hogy a francia kormány lényegében az egykori cseh állam visszaállítására tett ígéretet.

A fentiekkel kapcsolatban megjegyzem, hogy a nemzetközi jog szerint egy állam megalakításának és létezésének abban az időben négy alapfeltétele volt: 1. a nép, 2. pontosan körülhatárolt terület, amelyet a nép lakott, 3. a kormány, 4. a nép függetlensége, szuverenitása.

Az említetteket összegezve egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a csehszlovák nemzet szuverenitásáról nem beszélhetünk, mert a múltban csehszlovák állam nem létezett. A csehszlovák nemzet elismerésének pedig nem volt nagyobb jelentősége, nemcsak azért, mert egy nemzet nem lehet a nemzetközi jog szubjektuma, hanem azért is, mert az érintett elismerésből nem lehet arra következtetni, hogy a francia kormány kötelezettséget vállalt volna egy csehszlovák állam megalakítására, a történelmi tartományok határaira való tekintet nélkül, tehát egy olyan állam létrehozására egy bizonyos területen, amelyen a csehszlovák nemzet lakik. Egy „független csehszlovák állam egykori tartományainak határai között” tehát nem létezhet az a csehszlovák állam, amelynek megalakításáért folyt a harc és a küzdelem.

A szeptember 3-i konvenció, amely a Csehszlovák Nemzeti Tanács és a brit kormány között jött létre, úgyszintén nem az állam vagy a kormány elismerése. Számolt ugyan a csehszlovák állam és kormány megalakulásával, de csak a jövőben.23

Egyébként a szövetséges kormányok elismerő nyilatkozatainak és azoknak az egyezményeknek, amelyeket ezek a kormányok a csehszlovák Nemzeti Tanáccsal, a lengyel Nemzeti Tanáccsal és a jugoszláv Nemzeti Bizottsággal kötöttek, az Amerikai Egyesült Államok elnöke 1919. augusztus 19-én a szenátus egyik bizottságának ülésén azt a hivatalos magyarázatát adta, hogy: .....az elismerés egyáltalán nem felel meg a formai

k

övetelményeknek. Nem volt ez semmiféle nemzetközi elismerés — mint mondotta —, csak megállapodás, hogy úgy fogunk velük tárgyalni, mint képviseletekkel.”24

Ez a megállapítás vonatkozott a Csehszlovák Nemzeti Tanácsra is. Tehát az amerikai kormány nyilatkozatát, amelyben a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot mint de facto kormányt ismerte el, és amelyre Edvard Beneš az ideiglenes csehszlovák kormány megalakulását tartalmazó jegyzékben az első helyen hivatkozott, az elnök nem tekintette „nemzetközi elismerésnek”. Lényegében számba sem vette.

Az említett kormányok elismerő nyilatkozatai egymástól ugyan eltérő módon hangzanak, ám egyben valamennyi megegyezik: nem ismerik el az önálló csehszlovák államot, csak a csehszlovák nemzetet, továbbá eléggé erőltetett fogalmazásúak a nemzetközi jog szempontjából lényegtelen tartalommal, s mintegyikből kicseng az ideiglenes jelleg, viszont a jövő szemjontjából valamennyi biztató és ígéretes.

A külföldi csehszlovák ellenállás jogtörténeti forrásai között nem szabad megfeledkezni azokról a dokumentumokról sem, amelyek elsősorban katonai kérdések megoldásával voltak összefüggésben, és amelyekre a csehszlovák békedelegáciő a 11. számú memorandumában és dr. Štefan Osuský a Jóvátételi Bizottságban utalt. A következőkről van szó:

— dekrétum a csehszlovák hadsereg megszervezéséről Franciaországban: adminisztratív jellegű okirat, amelyet 1917. december 16-án adott ki a francia kormány; csak 1918. január 7-én hozták nyilvánosságra, amikor titkos tárgyalások folytak Franciaország és az Osztrák—Magyar Monarchia között egy különbéke megkötése érdekében; a legjelentősebb az 1. és a 2. pontja; rendelkezéseik szerint az autonóm csehszlovák hadsereget a legfelsőbb francia parancsnokság alá helyezték, amely a saját zászlaja alatt fog harcolni a központi ľ Malinak ellen, ugyanakkor ez a hadsereg politikai szempontból a Cseh