Irodalmi Szemle, 1988
1988/8 - ÉLŐ MÚLT - Gyönyör József: A csehszlovák állam megalakulása és első törvénye (Második rész)
950 Edvard Beneš egyébként a brit kormánynál azt szerette volna elérni, hogy az ismerje el a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot mint kormányt, a csehszlovák önállóságot, a csehszlovák nemzetet mint szövetséges nemzetet, továbbá mint nemzetet, amely a nemzetközi jog szerint háborút visel, s erősítse meg, hogy a Franciaországban, az Olaszországban és az Oroszországban különböző frontokon harcoló csehszlovák hadsereg „egyetlenegy egységet képez”. Beneš arra törekedett, hogy a brit kormány foglalja össze az elismerő politikai aktusokat egy pontos, jogi szempontból helyes deklarációban, amely — úgymond — a nemzetközi jog szerint az önálló nemzet államának és kormányának a megalakítását jelentette volna. Ez a deklaráció természetesen az osztrák kormány tudomására jutott, s az ezzel kapcsolatban augusztus 17-én a központi szervek útján tiltakozást bocsátott ki. Ebben egyebek közt kijelentette, hogy a párizsi Csehszlovák Nemzeti Tanács csak magánszemélyek társasága, akik „nem kaptak meghatalmazást a cseh néptől, még kevésbé a csehszlovák nemzettől”. Ami pedig az „ún. csehszlovák hadsereget” illeti, megjegyezte, hogy az ugyan az antant hadseregének a részét alkotja, de a nemzetközi jog szerint nem lehet az antant szövetségesének tekinteni. Az osztrák kormány tiltakozásának nem volt semminemű foganatja az antant-hatalmaknál. Ellenkezőleg, csak a csehszlovák akciók támaszául szolgált, és fokozta azok intenzitását. Az USA kormánya szeptember 2-án tett közzé egy nyilatkozatot, amelyben a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot „mint egy de facto hadviselő kormányt” (,,as a de facto belligerent Government”) ismerte el. A japán kormány szeptember 9-i nyilatkozatában elismerte a Csehszlovák Nemzeti Tanácsnak azt a jogát, hogy ellenőrizze a csehszlovák hadsereget, amely Németország és az Osztrák—Magyar Monarchia ellen visel háborút („...the right ...to exercise the supreme control over... army”). Lényegében csak azt ismételte meg, amit a szövetséges kormányok már közöltek a Csehszlovák Nemzeti Tanáccsal. Az olasz miniszterelnök, Vittorio Emanuele Orlando, október 3-án jelentette be az olasz képviselőházban, hogy az április 21-i konvenció, amelyet az olasz kormány és a Csehszlovák Nemzeti Tanács kötött, nem más, mint „a Csehszlovák Nemzeti Tanács elismerése de facto kormányként” („comme un gouvernement de facto”). Hasonló elismerésben részesítette a Nemzeti Tanácsot a francia kormány is abban az egyezségben, amelyet szeptember 28-án írt alá a Csehszlovák Nemzeti Tanáccsal („...la Nation Tchécoslovaque, dönt souveraineté est représentée par le Conseil national tchécoslovaque comme gouvernement de fait et siégeant en France...”), valamint a brit kormány abban a konvencióban, amelyet a Nemzeti Tanáccsal kötött szeptember 3-án („...the Czecho-Slovak National Council on behalf of the future Czecho-Slovak Government...”). Az említett dokumentumok ismeretében a következő megállapításra juthatunk: Bár a szeptember 28-i egyezményben a francia kormány elismeri a csehszlovák nemzetet, amelynek a szuverenitását a Franciaországban székelő Csehszlovák Nemzeti Tanács mint de facto kormány képviseli, azonban ugyanannak a II. cikkelynek utolsó mondatában segítséget ígér neki, hogy az visszaszerezhesse nemzete szabadságát, és megvalósíthassa egy független csehszlovák állam visszaállítását egykori történelmi tartományainak határai között. Az eredeti francia nyelvű szöveg ezt szabatosan így tartalmazza: „... de recouvrer la liberté et de realiser la reconstitution ď un État tchécoslovaque indépendant dans les limites de ses anciennes provinces historiques”. A francia kormány tehát kihangsúlyozta, hogy a csehszlovák nemzet még nem szabad, de reméli, hogy szabadságát az ő segítségével eléri, továbbá elismerte azt is, hogy a csehszlovák nemzet szuverenitását a Csehszlovák Nemzeti Tanács mint de facto kormány reprezentálja. E mondatból az is következik, hogy a francia kormány csak a csehszlovák nemzetet ismerte el, annak a szuverenitásáról szólt, amelyet a Nemzeti Tanács képvisel, de ezzel lényegében azt is kifejtette, hogy a csehszlovák állam nem létezik, s megalakulásának még nincsenek meg a feltételei. Egy nemzet különben is csak akkor lehet szuverén, ha van saját állama. Elismerése a nemzetközi jog szempontjából viszont irreleváns, jelentéktelen aktus. További nehézséget jelentett a francia kormánynak az az ígérete, hogy segíteni fogja egy független „csehszlovák” állam visszaállítását „egykori történelmi tartományainak
