Irodalmi Szemle, 1988
1988/8 - ÉLŐ MÚLT - Gyönyör József: A csehszlovák állam megalakulása és első törvénye (Második rész)
949 GYÖNYÖR JÓZSEF A csehszlovák állam megalakulása és első törvénye (MÁSODIK RÉSZ) A Csehszlovák Nemzeti Tanács és a szövetséges kormányok elismerő nyilatkozatai Időközben a csehszlovák emigráció több sikert könyvelhetett el magának. A Francia Köztársaság kormánya 1918. június 29-i levelében, amelyet Stephen Pichon külügyminiszter írt alá, elismerte a csehszlovák nemzet jogát a függetlenségre (,,... des droits de votre nation ä ľ independence...”), a Nemzeti Tanácsot pedig úgy vette „nyilvánosan és hivatalosan mint az általános érdekek legfőbb orgánumát és a jövőbeli csehszlovák kormány első alapját” ( .....comme ľ organ supreme des interéts généraux e t la premiere assise de futur Gouvernement Tchécoslovaque.”). Később a Nemzeti Tanácsot hasonló elismerésben részesítette Nagy-Britannia kormánya is. Az augusztus 11-i deklarációjában elismerte a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot „mint a cseh-szlovák nemzeti érdekek legfőbb szervét és a jövőbeli cseh-szlovák kormány jelenlegi képviselőjét”. Ezt angol nyelven így öntötte szavakba: „... as the supreme organ of the Czecho-Slovak National interests and as the present trustee of the future Czecho-Slovak Government.. Egy pillanatra érdemes megállni e mondatrésznél, helyesebben a „trustee” szónál. A mondatnak az a része, hogy „as the present trustee of the future Czecho-Slovak Government” így hangzik francia nyelvű fordítsban: „comme représentant de Gouvernement futur techécoslovaque”. Csakhogy az angol „trustee” fogalom nem egészen azonos a francia „représentant”-nal, de még a magyar „képviselővel”, „meghatalmazottal”, esetleg „gondnokkal” sem, sőt a szó jelentése csak részben fedi a cseh „pfedstavitel”, „poručník”, „vérná ruka” szavak értelmét Is. A „trustee” az angolszász jog egyik speciális fogalma. Nem lehet egy szóval találóan lefordítani. A megértéséhez azonban jó tudni, hogy a „trustee” szót az angol kormány mint szükségmegoldást alkalmazta, mert nem akarta és nem is tudhatta a Nemzeti Tanácsot kormányként elismerni. Annak nem voltak meg a feltételei. Ez a szándék kiviláglik magából a szövegből is, amely szerint Nagy-Britannia kormánya „mint a cseh-szlovák nemzeti érdekek legfőbb szervét és a jövőbeli cseh szlovák kormány »trustee«-jét” (képviselőjét, letéteményesét, meghatalmazottját) ismerte el. A hangsúly a „jövőbeli”, a „jövőbeli cseh-szlovák kormány” szavakon volt. Meg sem említette a „szuverenitást”, az „államot”, a „csehszlovák kormányt”. A brit kormány deklarációjának tisztán politikai jelentősége volt. Arthur James Balfour brit külügyminiszter levele egyébként Edvard Beneš nemtetszését váltotta ki, mert mást kapott a brit kormánytól, mint amit várt, amire számított. A deklaráció mértéktartó hangja csalódást okozott neki, hiszen az nem tartalmazott semmit azokból a történelmi és belpolitikai fejtegetésekből, amelyek az ő javaslatában álltak. A tartalma távolról sem közelítette meg a Pichon-levél jelentőségét. A brit kormány csak a csehszlovák akciók tényeire szorítkozott.
