Irodalmi Szemle, 1988
1988/8 - NAPLÓ - Alabán Ferenc: A történelmi és az emberi hitel tükre
946 kiai magyar irodalomnak pedig továbbra is nagy szüksége lett volna Fábry véleményére. Mért hagyta abba a rendszeres kritikaírást? Abban bizonyára személyi okok is közrejátszottak. Az ötvenes években tekintélye is segítette Fábryt a kritikusi igazmondásban, amivel más kritikusok nem rendelkeztek, mert akkor még nem rendelkezhettek. A hatvanas évek megváltozott körülményei és irodalmi fejlődése már összetettebb képletet mutatott az előző időkénél és a kritikusi helyzet is alapjában változott meg. Fábry A novella kérdőjelei (1960) és az Antisemantizmus (1963—64) című összefoglaló tanulmányain és emlékező cikkein kívül csupán nemzetiségi irodalmunk prózai alkotásairól (Rácz Olivér, Dobos László, Ordódy Katalin regényéről) írt kritikákat. A. líra további fejlődésének nem szentelt többé figyelmet. Feltételezhetően levelezésében kell keresni azokat a nyomokat, amelyek ennek a változásnak az okait feltárják. 6 A műfaji ismérvektől és jellegzetességektől elvonatkoztatva Fábry feszabadulás utáni korszakában mennyiségileg is megvizsgáljuk, milyen helyet foglal el összalkotói tevékenységében a csehszlovákiai magyar és a többi érdekelt irodalom problémaköreinek felvetése. Fábry a felszabadulás után, pontosabban 1946-tól 1970-ben bekövetkezett haláláig, összesen valamivel több mint három és félszáz cikket, tanulmányt, esszét, kritikát (nem számítva a műfordításait) közölt különböző lapokban. Ebből a magyar (magyarországi) irodalom alkotóival, műveivel és különböző vonatkozásaival foglalkozó írás a legtöbb, szám szerint hatvannyolc. A (két háború közötti és a felszabadulás utáni) csehszlovákiai magyar irodalomról, írókról, költőkről, műalkotásokról szóló tanulmányok, kritikák, esszék száma negyvenöt (folytatásban megjelent terjedelmes tanulmányai, mint például az Utószó, 1956; A novella kérdőjelei, az Antisematizmus című írásait egy-egy közlésnek számítom). Ez a negyvenöt írás Fábry háború utáni összprodukciójának csupán körülbelül az egyhetedét teszi ki, azaz megközelítőleg tizennégy százalékát. E rövid felmérés keretében nem mellékes az sem, ha az összehasonlítás kedvéért legalább felsorolok még néhány konkrét, mennyiségre vonatkozó mutatót, mert ez is tükrözi Fábry érdeklődési körének és kritikusi figyelmének irányultságait és hangsúlyait. Irodalommal, írókkal alkotásokkal foglalkozó írásai közül a magyar (magyarországi) és a csehszlovákiai magyar irodalommal kapcsolatos cikkei után legtöbb figyelmet a klasszikus és a haladó német irodalomnak szentel, mintegy huszonnégy cikket ír róla. Ezt követi a szovjet-orosz irodalom, mely szám szerint tizenhét írást jelent. A további említésre méltó, Fábrynál komoly érdeklődést kiváltó irodalom a cseh, mellyel a szerző tizenhárom írásban foglalkozik, és a szlovák irodalom, mely hét esetben ihleti Fábryt kritika, illetve tanulmány írására. Anélkül, hogy különösebb következtetéseket vonnánk le ebből a rövid statisztikai felmérésből, meg kell jegyeznem még, hogy Fábry a német nyelvű alkotásokat eredetiben, a szovjet-orosz műveket részben eredetiben (nrind a két nyelvből aktív műfordítói tevékenysége is kimutatható), a cseh és szlovák irodalom termékeit pedig elsősorban műfordítások által ismerte meg. 7 Előbb idéztem egy régebbi véleményt, miszerint Fábryt nem olvassák „irodalomban gondolkodó íróink”, illetve művei nem hatnak a fiatalabb írógenerációra. Kibővíthe- tem ezt a megállapítást azzal, hogy sajnos pedagógus- és tanárjelöltjeink sem ismerik eléggé Fábry életművét, és így következésképpen jelentőségét sem. Nem ismerik vagy nem ismerik eléggé, tehát nem is szerethetik igazán, nem alakíthatnak ki komplex szemléletet és egyben szellemi viszonyt Fábryval kapcsolatban. A témát, az antifasizmus eszméjét más, leginkább szépirodalmi forrásokból, költők és írók műveiből elemzik ki és ismerik meg. Sokkal kevésbé a publicisztikából, az esz- széből vagy a tudományos jellegű irodalomból. A háborúellenesség nemes eszméjére is inkább a világirodalomból, a magyar és a szlovák irodalomból találnak példákat, mint a csehszlovákiai magyar írók alkotásaiból. Egy véletlenszerűen kiválasztott főiskolai szemináriumi csoport (az alapiskola alsó tagozatán tanítani készülő pedagógusjelöltekről van szól) húsz tagja közül egy részletesebben felmérő teszt részeredményeként kiderült, hogy Fábry Zoltántól tizenöten még semmit sem olvastak, tehát egyáltalán nem ismerik műveit. A fennmaradó öt diák válasza a kérdésre, hogy mit olvasott Fábry Zoltántól és mi a véleménye róla, a követke-