Irodalmi Szemle, 1988

1988/8 - NAPLÓ - Alabán Ferenc: A történelmi és az emberi hitel tükre

946 kiai magyar irodalomnak pedig továbbra is nagy szüksége lett volna Fábry véle­ményére. Mért hagyta abba a rendszeres kritikaírást? Abban bizonyára személyi okok is közrejátszottak. Az ötvenes években te­kintélye is segítette Fábryt a kritikusi igazmondásban, amivel más kritikusok nem rendelkeztek, mert akkor még nem rendelkezhettek. A hatvanas évek megvál­tozott körülményei és irodalmi fejlődése már összetettebb képletet mutatott az elő­ző időkénél és a kritikusi helyzet is alap­jában változott meg. Fábry A novella kér­dőjelei (1960) és az Antisemantizmus (1963—64) című összefoglaló tanulmánya­in és emlékező cikkein kívül csupán nem­zetiségi irodalmunk prózai alkotásairól (Rácz Olivér, Dobos László, Ordódy Kata­lin regényéről) írt kritikákat. A. líra to­vábbi fejlődésének nem szentelt többé fi­gyelmet. Feltételezhetően levelezésében kell keresni azokat a nyomokat, amelyek ennek a változásnak az okait feltárják. 6 A műfaji ismérvektől és jellegzetességek­től elvonatkoztatva Fábry feszabadulás utá­ni korszakában mennyiségileg is megvizs­gáljuk, milyen helyet foglal el összalkotói tevékenységében a csehszlovákiai magyar és a többi érdekelt irodalom problémakö­reinek felvetése. Fábry a felszabadulás után, pontosabban 1946-tól 1970-ben bekö­vetkezett haláláig, összesen valamivel több mint három és félszáz cikket, tanulmányt, esszét, kritikát (nem számítva a műfordí­tásait) közölt különböző lapokban. Ebből a magyar (magyarországi) irodalom alko­tóival, műveivel és különböző vonatkozá­saival foglalkozó írás a legtöbb, szám sze­rint hatvannyolc. A (két háború közötti és a felszabadulás utáni) csehszlovákiai magyar irodalomról, írókról, költőkről, mű­alkotásokról szóló tanulmányok, kritikák, esszék száma negyvenöt (folytatásban meg­jelent terjedelmes tanulmányai, mint pél­dául az Utószó, 1956; A novella kérdőjelei, az Antisematizmus című írásait egy-egy közlésnek számítom). Ez a negyvenöt írás Fábry háború utáni összprodukciójának csupán körülbelül az egyhetedét teszi ki, azaz megközelítőleg tizennégy százalékát. E rövid felmérés keretében nem mellé­kes az sem, ha az összehasonlítás ked­véért legalább felsorolok még néhány konkrét, mennyiségre vonatkozó mutatót, mert ez is tükrözi Fábry érdeklődési kö­rének és kritikusi figyelmének irányult­ságait és hangsúlyait. Irodalommal, írók­kal alkotásokkal foglalkozó írásai közül a magyar (magyarországi) és a csehszlo­vákiai magyar irodalommal kapcsolatos cikkei után legtöbb figyelmet a klasszikus és a haladó német irodalomnak szentel, mintegy huszonnégy cikket ír róla. Ezt kö­veti a szovjet-orosz irodalom, mely szám szerint tizenhét írást jelent. A további em­lítésre méltó, Fábrynál komoly érdeklődést kiváltó irodalom a cseh, mellyel a szerző tizenhárom írásban foglalkozik, és a szlo­vák irodalom, mely hét esetben ihleti Fábryt kritika, illetve tanulmány írására. Anélkül, hogy különösebb következteté­seket vonnánk le ebből a rövid statisztikai felmérésből, meg kell jegyeznem még, hogy Fábry a német nyelvű alkotásokat eredetiben, a szovjet-orosz műveket rész­ben eredetiben (nrind a két nyelvből aktív műfordítói tevékenysége is kimutatható), a cseh és szlovák irodalom termékeit pedig elsősorban műfordítások által ismerte meg. 7 Előbb idéztem egy régebbi véleményt, mi­szerint Fábryt nem olvassák „irodalomban gondolkodó íróink”, illetve művei nem hat­nak a fiatalabb írógenerációra. Kibővíthe- tem ezt a megállapítást azzal, hogy sajnos pedagógus- és tanárjelöltjeink sem isme­rik eléggé Fábry életművét, és így követ­kezésképpen jelentőségét sem. Nem isme­rik vagy nem ismerik eléggé, tehát nem is szerethetik igazán, nem alakíthatnak ki komplex szemléletet és egyben szellemi vi­szonyt Fábryval kapcsolatban. A témát, az antifasizmus eszméjét más, leginkább szépirodalmi forrásokból, költők és írók műveiből elemzik ki és ismerik meg. Sokkal kevésbé a publicisztikából, az esz- széből vagy a tudományos jellegű iroda­lomból. A háborúellenesség nemes eszmé­jére is inkább a világirodalomból, a ma­gyar és a szlovák irodalomból találnak példákat, mint a csehszlovákiai magyar írók alkotásaiból. Egy véletlenszerűen ki­választott főiskolai szemináriumi csoport (az alapiskola alsó tagozatán tanítani ké­szülő pedagógusjelöltekről van szól) húsz tagja közül egy részletesebben felmérő teszt részeredményeként kiderült, hogy Fábry Zoltántól tizenöten még semmit sem olvastak, tehát egyáltalán nem isme­rik műveit. A fennmaradó öt diák válasza a kérdésre, hogy mit olvasott Fábry Zol­tántól és mi a véleménye róla, a követke-

Next

/
Thumbnails
Contents