Irodalmi Szemle, 1988
1988/8 - NAPLÓ - Karol Tomiš: A szlovák és a magyar próza a szövetkezetesítésről
934 vészietlen, száraz krőnikási vagy felszínes publicisztikai szöveggel. Csak Veres Péter tudta ezt elkerülni azáltal, hogy szigorú felépítésű rövidebb prózai műfajt választott, amely nem hagyott teret az említett ábrázolási módnak. Lazarová és Szabó regényeikben a személyi kultusznak is adóztak. Mindezeknek a műveknek megvannak azonban a közös pozitívumaik is, amelyek meghaladják a minden úttörő munkát kísérő hibákat. S a gyorsan változó valóság művészi feltárása és a jövőkép megrajzolása is úttörő tett volt. Mindegyik szerző őszinte segíteni akarással rajzolta meg a falu szocialista átalakításának kezdeti szakaszát, a parasztság életének ezt a jelentős fordulópontját, optimális lefolyásának emberi összetevőit keresve. Az embereket, eseményeket és konfliktusokat nemcsak külső szemlélőként ábrázolták, hanem alakjaik belső világát, gondolatait és érzelmeit is feltárták: reményeiket és kétségeiket, lelkesedésüket és kétségbeesésüket, szerelmüket és gyűlöletüket, jószándékukat és akaratlan tévedéseiket. Az új faluért harcoló lelkes, odaadó és önzetlen, az életből ellesett alakokat alkottak, olyanokat, mint Hečko Peter Púplavája és Pavol Šechnárja, Lazarová Štefan Jonáša és Pavol Grečója, Veres Balogh Istvánja és Sárközi Imréje. Nőket is találunk köztük: a sánta Ančulát, Sárközi Rózsát és másokat. Regényeikben bemutatták azokat a még nem öntudatra ébredt és tespedtségbe süly- lyedt kisparasztokat és földnélkülieket, akikben a kommunisták aktivizálták a szunnyadó alkotó készségeket, miáltal a szocialista átalakulás fő erőivé lettek. Ezek objektív, az új életben gyökerező jelenségek voltak mind nálunk, mind Magyarországon. Mélységesen humanista lényegüknek bizonyítékai a szegénység olyan képviselőinek alakjai, akik addig embertelen körülmények közt tengődtek a falusi élet peremén, de a szocializmus felemelte őket a teljes értékű emberek sorába és visszaadta emberi méltóságukat. Köztük van Hečko Ondro Chlistoüja, Lazarová Bartolen Spevárja, Szabó Pál Mogyorósi Lajosa. Kevésbé sikeres a negatív szereplők rajza: a haladással szembeni tehetetlenségükben, akárcsak ellenállásuk viszonylag könnyű letörésében a korabeli szubjektivista elképzelés tükröződött a szocializmus felé vivő könnyű, probléma- mentes útról, ami a társadalom szocialista átalakulásának első nagy sikerei fényében valósnak is látszott. A vizsgált irodalmi jelenségek a tipológiai összefüggések szférájába tartoznak, amelyek társadalmilag, irodalmilag és lélektanilag voltak meghatározva. (Az irodalmi jelenségek és folyamatok e meghatározóiról részletesebben lásd D. Ďurišin: Teória literárnej komparatistiky, Bratislava 1975, 202. és köv. old.) Keletkezésük egyidejűsége ugyanis kizárja a genetikai összefüggéseket. A szlovák és a magyar irodalom analóg történelmi-társadalmi folyamatokat tükrözött, amelyeknek azonos vagy hasonló megnyilvánulási formáik voltak. A szerzők világnézeti orientációja is hasonló volt, akárcsak az irodalom feladatait és céljait kijelölő szocialista kultúrpolitika. Analógiák magában az irodalmi kontextusban is mutatkoznak, amely ebben az időszakban szocialista eszmei orientációt mutat. Szerzőink a faluregény hagyományait folytatták, és Lazarová kivételével előző műveikben továbbfejlesztették. Minden felsorolt szerzőnek megvolt a maga sajátos írói arcéle, amellyel nemzetének irodalmát gazdagította, és közben egyéni vonásokkal gyarapította a világirodalmat. A felsorolt tipológiai analógiáknak megvannak a társadalmi-lélektani meghatározói. A felsorolt szerzők mindegyike paraszti származású volt, tudatosan azonosult azzal a társadalmi osztállyal, amelyből származott — legprogresszívebb rétegének álláspontjait képviselte és fejezte ki. Szellemi arculatukat, gondolkodásmódjukat és érzéseiket mélyen meghatározta származásuk. E gyökerekből nőtt ki a műveik jellegét és belső világát determináló eszmei és érzelmi alap és szellemi légkör is. A felsorolt művek születését meghatározó objektív és szubjektív tényezők megegyeztek a szlovák és a magyar irodalomban. František Hečko, Katarína Lazarová, Szabó Pál és Veres Péter műveinek hasonlóságai és rokon vonásai hozzájárultak ahhoz, hogy az irodalomközi folyamatban megvalósuljon integrációs szerepük. Elősegítette ezt a másik nemzet nyelvére való naprakész átültetésük is; az eredeti mű megjelenése és fordításának kiadása között általában csak két-három év telt el. A szlovák irodalomnak a magyar olvasók számára való hozzáférhetővé tételében jelentős részt vállaltak az itt élő magyar nemzetiségű írók és fordítók. Ők is hozzájárultak a csehszlovák irodalmi kontextus
